Eumannia lepraria (Rebel, 1909)
sávos zuzmóaraszoló
Tephronia sepiaria (Hufnagel, 1767)
zuzmóaraszoló

Szinonímák: Tephronia lepraria, Mannia lepraria, Geometra cineraria, Boarmia cremiaria, Phalaena sepiaria – halvány zuzmóaraszoló, sötét zuzmóaraszoló

Geometridae – Araszolólepkék családja   

E. lepraria: Elülső szárnyán a harántsávokat barna árnyék kíséri. Feje és tora szürkésbarna, potroha sárgásbarna, helyenként szürke behintéssel. Elülső szárnyának tö- és szegélytere szürke, középtere világosszürke. A harántsávok sötétbarnák, a belsőt a tő, a külsőt a szegély felől kíséri barna árnyék. Hátulsó szárnya barnásszürke, a harántsáv elmosódott. Fonákja fényes barnásszürke. Rojtja rövid, fényes, szürkésbarna.
T. sepiaria: Feje szürke, tora sötétszürke, csaknem fekete, potroha vasszürke. Elülső szárnya sötét vasszürke. A belső harántsáv fekete, enyhe hullámot vet, a külső harántsáv kétszeresen megtört. A középteret sötétszürke, árnyékszerű sáv osztja ketté. A külső harántsávot a szegélytér felől világosszürke árnyék kíséri. Hátulsó szárnya szürke, a belső harántsáv elmosódott, a külső vékony, fekete. A középfolt kicsiny, kerek, szürke. Elülső szárnyának fonákja szürke, fényes, a rajzolat elmosódott. Hátulsó szárnya világosszürke, rajzolata kifejezett. Rojtja rövid, világosszürke, sötétszürke csíkokkal.
A két faj csak ivarszervi vizsgálat alapján különíthető el biztosan, illetve terepen a méret árulkodó lehet. A legutóbbi megfigyelések alapján az E. lepraria harmadik lábán négy tüske van, míg a T. sepiaria utolsó lábán csak két tüske látható.

Változékonyság: nem változékonyak.

Védettség: az E. lepraria védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: E. lepraria: 19-20 mm; T. sepiaria: 20-26.

Repülési idő: június-szeptember.

Általános elterjedés: E. lepraria: Közép- és Dél-Európa; T. sepiaria: az Ibériai-félszigettől a Kaszpi-tengerig elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: mindkét faj ritka, inkább a nedvesebb helyeket kedvelik. Olyan erdőkben találjuk őket nagyobb számban, ahol sok a kidőlt, korhadó, száraz fa. Az E. lepraria az utóbbi években szinte teljesen eltűnt.

E. lepraria: hernyója szürkés-barnás alapszínű, felületét apró sötétebb és világosabb pettyek tarkítják. A szelvények határain a színezés enyhén megszakad, foltszerű mintázatot adva a testnek. Oldalán és hátán szabálytalan, halványabb szürkés rajzolatok figyelhetők meg, éles kontraszt nélkül. Felszíne érdes hatású, apró szemcsékkel borított. T. sepiaria: hernyója zöldes-szürkés alapszínű, melyet sötétebb barnás és olívás árnyalatok szabdalnak. Testét erősen tagolt, ráncolt felszín jellemzi, a szelvényeken szabálytalan, mozaikszerű mintázattal. A hátoldalon sötétebb, összefüggőbb foltsáv húzódik, míg az oldalak világosabbak, helyenként sárgászöld tónussal. Felszíne érdes hatású, apró, szemölcsszerű kiemelkedésekkel. Hernyóként telelnek.

Tápnövény(ek): a legkülönfélébb holt fákon élő zuzmókat fogyasztják.

Hasonló faj(ok): a két faj nagyon hasonló, de hazánkban nincsen másik hozzájuk hasonlító faj.