Xestia baja ([Denis & Schiffermüller], 1775)
változékony fűbagoly

Szinonímák: Noctua baja, Rhyacia baja, Amathes baja – rózsás földibagoly, áfonya-fűbagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Az elülső szárny csúcsterében a hullámvonal kezdeténél éles fekete foltocskákkal. Feje gömbölyű, az ajaktapogató rövid, egyenes, előreálló. A fej és a gallér színezete a tor többi részénél világosabb. Az elülső szárny alapszíne változó árnyalatú világos vörösbarna. A kör- és a vesefolt vékony, kettős vonallal körülrajzolt, az alapszínnel megegyező kitöltésű; a vesefolt alsó harmadában sötét folt van. A csapfolt nem minden esetben látható. A keresztvonalak halványak, kettősek, a középső keresztvonal sötét pásztaként jelentkezik. A hullámvonal éles fekete foltból indul. A rojt vörösesbarna, a rojttő világos, belső szegélyén sötétebb pontsorral. A hátulsó szárny sárgásbarna, erős szürke behintéssel. Az erek sötéten fedettek, a holdfolt általában látható. A rojt sárgásbarna. A fonákon erős vöröses behintés figyelhető meg. A keresztvonal és a holdfolt árnyéka mindig látható.

Változékonyság: mintázata kissé változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 35-40 mm.

Repülési idő: július-szeptember.

Általános elterjedés: a Palearktikum középső zónájában szélesen elterjedt, Nyugat-Európától Japánig megtalálható.

Magyarországi elterjedés: elsősorban a hűvösebb, hegyvidéki élőhelyeken található, ahol általában gyakori. Egyes példányai az ország minden részéből ismertek.

Hernyója vörösesszürke, néha sárgás behintéssel. Hátvonala a nyakpajzson indul, a negyediktől kezdődően minden szelvényen két-két ékalakú, előremutató fekete folttal. A folt az állat hátán hátrafelé fokozatosan növekszik. A légzőnyílások feketék. Feje pirosasbarna, két sötét csíkkal. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): sokféle lágy- és fásszárú növényt elfogyaszt, pl. zsálya-fajok (Salvia spp.) és lonc-fajok (Lonicera spp.).

Hasonló faj(ok): Xestia sexstrigata , Xestia xanthographa