Xestia sexstrigata (Haworth, 1809)
hatcsíkú fűbagoly

Szinonímák: Noctua sexstrigata, Amathes sexstrigata, Amathes sexstrigatus – szürkésvörös földibagoly, hatcsíkú földibagoly, szürkésvörös fűbagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Az elülső szárny egyszínű, világos rózsásbarna, a keresztvonalak és az árnyékvonal egyaránt élesen kirajzoltak, sötétbarnák. A fej és a tor vörhenyes (vagy lilás) árnyalatú barna, a gallér középsávja és az ajaktapogató oldala sötétbarna pikkelyszőrökkel. A potroh okkerszínű, narancsbarna szőrzettel és farpamaccsal (hím), a hasoldal sárgásbarna. Az elülső szárny keskeny, nyújtott, a rajzolati elemek sötétebb barnák. A belső és a külső keresztvonal éles, kevéssé hullámos, az árnyékvonal és a hullámvonal szélesebb, pásztás, de eléggé tömött, jól látható. A körfolt és a vesefolt viszonylag kicsi, barna keretű, az alapszínnel megegyező kitöltésű; a csapfoltnak rendszerint csak a csúcsi része látható különálló foltocskaként. A szegélyteret a hullámvonal egy világosabb belső és egy sötétebb külső térre osztja, ez utóbbi a szárny legsötétebb szektora. A rojttő sötét vörösbarna, a rojt többé-kevésbé egyszínű. A hátulsó szárny halvány, fénylő világosokker, a szegélytér széles, barna, a keresztvonal halvány, hullámos árnyék. A rojttő barna, a rojt egyszínű vörösbarna, a belső szögletnél sárgásba hajló. A fonák csillogó halványsárga, az elülső szárny belső és szegélytere vörösbarnával erősen fedett, a keresztvonal éles. A hátulsó szárny elülső szegélye és csúcstere erősebb, szegélytere gyengébb vörösbarna behintésű, a szegélytér középső részén sötétebb barna, szaggatott sáv húzódik. A rojt a csúcstérben vörösbarna, egyébként sárga, barnán foltozott.

Változékonyság: mintázata kissé változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 35-40 mm.

Repülési idő: augusztus-szeptember.

Általános elterjedés: az atlantikus éghajlatú nyugat-európai területeken és Észak-Európában szélesen elterjedt, míg Közép- és Dél-Európában igen lokális, elsősorban magashegységi tőzeglápokhoz, nagyobb mocsárvidékekhez kötött. Keletre az Urálig hatol. Lokális.

Magyarországi elterjedés: elsősorban síkvidéki lápterületeinken, illetve hűvösebb, hegyvidéki réteken él.

A hernyó színe zöldesszürke vagy szürkésbarna, gyakran finoman kevert árnyalatokkal. Hátvonala fehéres, amely tisztán és keskenyen emelkedik ki az alapszínből. Mellékhátvonalai világosabbak, amelyeket feketés szegély határol, így erőteljes kontrasztot adva a hátnak. Oldalvonalai sötétebbek, amelyek határozottan elválnak a felsőbb, világosabb mintázattól, és karakteres, tömör keretet adnak a test oldalának. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): sokféle lágyszárú növényt elfogyaszt, pl. pitypang-fajok (Taraxacum spp.) és útifű-fajok (Plantago spp.).

Hasonló faj(ok): Xestia baja , Xestia xanthographa