Xestia triangulum (Hufnagel, 1766)
háromszöges fűbagoly

Szinonímák: Amathes triangulum – háromszöges földibagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

A hátulsó szárny sötét szürkésbarna. Az ajaktapogató rövid, egyenes fölfelé álló. Tora robusztus, a torszőrzet tagolt. Az elülső szárny alapszíne változó árnyalatú vörösbarna. A szubbazális keresztvonal éles, kettős; a belső keresztvonal kezdeti és középső szakasza éles, kettős, világos kitöltésű, a csapfolt indulásától elhalványodik. A csapfolt gyakran csak egyetlen sötét vonalként látható. A sejt a belső keresztvonaltól a körfolt kivételével a vesefolt belső oldaláig sötét, feketésbarna kitöltésű. A kör- és a vesefolt az alapszínnel megegyező, gyenge kontúrú. A külső keresztvonal halvány, gyengén ívelt, a hullámvonal éles, sötét foltból induló. A rojt egyöntetű szürkésbarna, a rojttő belső oldalán apró, sötét pontsorral. A hátulsó szárny sötét szürkésbarna, az erek sötéttel fedettek, a holdfolt mindig látható; a rojt világos barnásszürke. A fonákon a holdfolt és a keresztvonal élesen kirajzolódik.

Változékonyság: mintázata kissé változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 36-46 mm.

Repülési idő: június-július.

Általános elterjedés: Európában mindenütt honos, kelet felé Kis-Ázsián keresztül Iránig (az Elburz hegységig) terjedt el.

Magyarországi elterjedés: főként hegy- és dombvidékeinken fordul elő, kedveli az erdővidékeket.

A hernyó sötét hamuszürke, három fehéres, feketével szegélyezett hátvonallal. Minden szelvényen két fehér pont és egy ferde fekete csík található. A légzőnyílások fehérek, egy-egy fekete folt közepében ülnek. Feje pirosasbarna. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): sokféle lágy- és fásszárú növényt elfogyaszt, pl. lórom-fajok (Rumex spp.) és som-fajok (Cornus spp.).

Hasonló faj(ok): Xestia c-nigrum , Xestia ditrapezium , Xestia stigmatica