A honlap célja, hogy bemutassa hazánk lepkéit rövid leírásokkal, észlelési diagramokkal, látványos természetfotókkal, valamint – a nappali lepkék esetében – preparált példányokról készült felvételekkel. A honlapon jelenleg a molylepkéken kívül majdnem minden lepke megtalálható, ami 1272 fajt jelent. A későbbiekben bővülni fog a csüngőlepkékkel (Zygaenidae), szitkárokkal (Sesiidae) és a gyakoribb, érdekesebb molyokkal.

Számunkra fontos, hogy segítséget nyújtsunk mindazoknak, akik szeretnék jobban megismerni vagy meghatározni az általuk megfigyelt, illetve lefotózott lepkéket. A tapasztalatokat és megfigyeléseket örömmel fogadjuk a hazai lepkékkel foglalkozó Facebook-csoportokban (Magyarországi Nagylepke Térkép, Rovarok, pókok, Ízeltlábú határozó). Emellett a hazai lepkefauna feltérképezését is támogathatjuk adatbeküldéssel az izeltlabuak.hu és az iNaturalist felületein. Ahogy újabb adatok és fényképek érkeznek, az oldal tartalma folyamatosan frissül és bővül. Az észrevételeket és építő jellegű javaslatokat a következő e-mail címre várjuk: Gór Ádám.

A honlapon található Fajlisták menüpontban családok szerint böngészhetjük a hazai lepkefaunát, mind tudományos, mind magyar név alapján.

A Lepkealbum családok szerint rendszerezi a nappali lepkéket, ám itt preparátumokról készült fényképek segítik a fajok közötti eligazodást.

A Kulcshatározó menüpont egy kézikönyvhöz hasonlóan lépésről lépésre vezet végig a kérdéses nappali lepke azonosításán. A nehezebben elkülöníthető fajokhoz külön határozási segédletek is rendelkezésre állnak – ezek a nappali lepkék adatlapjain is elérhetők a "Mi a különbség?" gombra kattintva. A határozóbélyegek használatáról

A lepkék rendkívül változatos élőlények, rengeteg formájuk, aberrációjuk és variációjuk ismert. A határozási segédletekben a legáltalánosabb bélyegek vannak bemutatva, amelyek a legtöbb tipikus megjelenést lefedik. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy a bélyegek nem megbízhatók, pontatlanok bizonyos példányok esetében, hiszen minden eltérést rendkívül nehéz és bonyolult lefedni határozóbélyegekkel. Fontos, hogy mindig bélyegek összességét vegyük figyelembe és, hogy minél több és jobb minőségű fénykép készítésére törekedjünk, mert annál pontosabb lesz a határozás. Problémásabb lepkék esetén kérjük ki szakember véleményét vagy töltsük fel a képeket a főoldalon említett honlapok, oldalak valamelyikére. Az éjjeli lepkéknél a kurzort a hasonló faj neve fölé húzva kapunk összehasonlító képeket, amik segítenek a gyors összevetésben.

A Galériák menüpontban található Hernyó- és Lepkegaléria két képes böngészőként működik, ahol természetfotók alapján ismerhetjük meg a fajokat. Az Aberrációk és formák oldalon pedig a lepkék megszokott megjelenésétől eltérő formák és aberrációk gyűjteménye található.

A honlapon szereplő térképek és észlelési időszak-ábrák a Lepketérkép, az izeltlabuak.hu, valamint az iNaturalist oldalakon közzétett megfigyelések, valamint Dr. Kalotás Zsolt, Dr. Ambrus András és Dr. Gergely Péter saját adatainak felhasználásával készültek. Ha egy fajnál az egyik vagy mindkét ábra hiányzik, az nem azt jelenti, hogy a faj nem él Magyarországon; csupán azt, hogy ezekre az oldalakra a legutóbbi frissítésig nem érkezett róla megfigyelés.

Köszönettel tartozunk az oldal fotósainak is: Szombathelyi Ervin (416), Hudák Tamás (703), Nestor Tamás (709), Dókus Gyöngyvér (11), Hapka Tamás (11), Alex Menrich (79), Dr. Kalotás Zsolt (1405), Horváth Áron (373), Dr Gergely Péter (454), Baranyi Tamás (258), Bauer Bea (32), Balogh Diána (429), Kárpáti Marcell (795), Dr. Csóka György (492), Bagosi Zoltán (36), Pintér Balázs (337), Horváth Gábor (37), Kovács Pál (94), Dr. Bathó Imréné (188), Káldi József (1422), Pribéli Levente (75), Kiss Tamás (135), Dr. Ambrus András (12), Majláth Gábor (47), Kelemen István (39), Kurucz Lajos (162), Iván Miklós (72), Gór Ádám (4380), Halmos Ferenc (3), Krajcsovszky Bence (2), Keresztes Gábor (171)

A lepkék a rovarok (Insecta) osztályán belül a pikkelyesszárnyúak (Lepidoptera) rendjébe tartoznak. Nevüket a szárnyaikat borító mikroszkopikus pikkelyekről kapták, amelyek a színezésért és sok esetben a mintázatokért is felelősek. A rend rendkívül fajgazdag: világszerte több mint 160 000 ismert lepkefajt tartanak számon. Ide soroljuk a köznyelvben „nappali lepkéknek” nevezett fajokat, valamint az éjszaka aktív lepkéket (pl. molyok) is.
A lepkék nemcsak szépségük miatt fontosak, hanem jelentős ökológiai szerepet is betöltenek: részt vesznek a beporzásban, táplálékul szolgálnak sok más állatnak, és érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra, ezért gyakran bioindikátorként is használják őket.

A lepkék rendjét (Lepidoptera) hagyományosan két nagyobb, rendszertanilag nem megalapozott csoportra osztják:
– Nappali lepkék: általában nappal aktívak, élénk színűek, bunkós végű csápjuk van. Ide tartoznak a pillangók is, ami egy családja a nappali lepkéknek, nem azonos a lepke kifejezéssel. Tehát minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Ebbe a csoportba hat lepkecsalád tartozik.
– Éjjeli lepkék: többnyire éjszakai életmódúak, csápjuk gyakran fésűs vagy fonalas. Ide tartoznak a molyok is, de nem minden éjszaka aktív lepke moly. Ne tévesszen meg minket, hogy az angol nyelvben minden éjszaka repülő lepkét molynak (moth) neveznek. Ebbe a csoportba számos lepkecsalád tartozik, például a szenderek is.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a felosztás nem teljesen tükrözi a modern rendszertani rokonsági viszonyokat, inkább gyakorlati és megfigyelési alapú csoportosítás.

A lepkék teste – mint minden rovaré – három fő testtájra tagolódik: fejre, torra és potrohra. A fejen találhatók az érzékszervek, köztük az összetett szemek, amelyek jól érzékelik a mozgást, valamint a csápok, amelyek elsősorban szaglásra és tájékozódásra szolgálnak. Itt helyezkedik el a lepkékre jellemző, felcsavarható pödörnyelv is, amely folyékony táplálék, például nektár felszívására alkalmas.

A tor a mozgás központja: innen ered a két pár szárny és a három pár ízelt láb. A torban található erős izomzat teszi lehetővé az aktív és irányított repülést. A potroh tartalmazza az emésztő-, kiválasztó- és szaporítószervek nagy részét, valamint a légzésben szerepet játszó légzőnyílásokat.

A lepkék szárnyait borító pikkelyek nemcsak a színezetet adják, hanem szerepet játszanak a hőszabályozásban, az álcázásban és a ragadozók elleni védekezésben is.

A kifejlett lepkék, azaz az imágók, táplálkozása jelentősen eltér a fejlődési alakokétól. A fajok többsége elsősorban virágnektárral táplálkozik, amelyet felcsavarható pödörnyelvükkel szívnak fel. A nektár fontos energiaforrás, amely a repüléshez és a szaporodáshoz szükséges. Számos lepke azonban nem kizárólag virágokat látogat: egyes fajok előszeretettel fogyasztják erjedő gyümölcsök levét, ásványi anyagokban gazdag pocsolyákat, fák kifolyó nedveit, sőt állati eredetű anyagokat, például ürüléket vagy elhullott állatok nedveit is. Ezek a táplálékforrások különösen ásványi anyagokban, például nátriumban gazdagok, amelyek fontosak a lepke szervezetének működéséhez.

A lepkék lárvái, vagyis a hernyók, ezzel szemben szinte kivétel nélkül növényevők, és gyakran szoros kapcsolatban állnak egyetlen vagy néhány meghatározott gazdanövénnyel. Ez a specializált táplálkozás hatékony tápanyag-felvételt és gyors növekedést tesz lehetővé, ugyanakkor erősen függővé teszi a fajt élőhelyének állapotától. A gazdanövények eltűnése vagy visszaszorulása így közvetlenül veszélyeztetheti a lepkeállományokat.

A lepkék fejlődése teljes átalakulással, más néven holometamorfózissal zajlik, amely négy egymást követő, jól elkülöníthető szakaszból áll. A fejlődési ciklus a petével (tojással) kezdődik, amelyet a nőstény lepke rendszerint gondosan kiválasztott tápnövényre rak le, biztosítva ezzel a kikelő lárva számára a megfelelő táplálékforrást. A petéből kikelő lárva, vagyis hernyó, a növekedés időszaka: intenzíven táplálkozik, testmérete gyorsan növekszik, és fejlődése során többször vedlik.

Ezt követi a bábállapot, amely kívülről nyugalminak tűnik, valójában azonban rendkívül összetett átalakulási folyamatok zajlanak benne. A hernyó szövetei részben lebomlanak, majd újraszerveződnek a kifejlett lepke testfelépítésének megfelelően. A folyamat végén kibújik az imágó, a kifejlett lepke, amelynek fő feladata a szaporodás és a faj fennmaradásának biztosítása.

A lepkék jelentős ökológiai szerepet töltenek be a természetes és a mezőgazdasági élőhelyeken egyaránt. Számos faj fontos beporzó, különösen azoknál a növényeknél, amelyek hosszú, csőszerű virágokkal rendelkeznek, és amelyeket más rovarok nehezebben érnek el. A nektárgyűjtés során a lepkék virágról virágra repülnek, elősegítve ezzel a növények szaporodását és a genetikai változatosság fenntartását.

A lepkék emellett a táplálékhálózat meghatározó elemei is. Petéik, hernyóik és kifejlett alakjaik számos állatfaj számára szolgálnak táplálékul, többek között madarak, denevérek, kétéltűek és különféle ízeltlábú ragadozók számára. Így fontos közvetítő szerepet töltenek be a növényi és állati szintek között.

Mivel a lepkék különösen érzékenyek az élőhelyek pusztulására, a mezőgazdasági vegyszerekre és a klímaváltozás hatásaira, állományaik változása megbízható jelzője lehet egy terület ökológiai állapotának és természetvédelmi értékének.

A lepkék világát számos különleges és elsőre meglepő jelenség teszi igazán érdekessé. Egyes fajok életük során több ezer kilométeres vándorutat is megtesznek, gyakran több nemzedéken keresztül, pontos iránytartással és időzítéssel. A lepkék szárnyain megjelenő színek sok esetben nem festékanyagokból származnak, hanem a pikkelyek mikroszkopikus szerkezetéből adódó strukturális színezés eredményei, amelyek a fény törésén és visszaverődésén alapulnak, irizáló hatást keltve.

Különösen figyelemre méltóak azok a hernyók, amelyek hangyákkal élnek együtt: kémiai jelek kibocsátásával képesek megtéveszteni a hangyákat, így azok védelmét élvezik. Bár a lepkék megjelenésük alapján törékenynek tűnnek, sok faj a testsúlyához viszonyítva rendkívül erős és kitartó repülő, ami hozzájárul sikeres terjedésükhöz és fennmaradásukhoz.