Hyloicus pinastri (Linnaeus, 1758)
fenyőszender

Szinoníma: Sphinx pinastri

Sphingidae – Szenderek családja   

Feje nyújtott. A csáp egyenletesen vastag, csak a tő irányába vékonyodik el enyhén. A tor hamuszürke, kétoldalt sötétbarna sávval. A potroh világosszürke-sötétszürke csíkozottságú. A gerincvonal sötétbarna, kétoldalt széles sötét hamuszürke sáv kíséri. Az elülsö szárny elülső és belső szegélye csaknem egyenes. A hátulsó szárny nyújtott, szegletei tompák. Az elülső szárny hamvas hamuszürke, barna, sötétbarna vagy szürke sávokkal és nyílfoltokkal. A belső harántsáv felszakadozott, a külső árnyékszerű. A hátulsó szárny sötétebb barnásszürke, csaknem minden rajzolat nélkül. A szürkésbarna fonákon a harántsávok a hátulsó szárnyon elmosódva, az elülsőn nem vagy alig látszanak. A rojt sötétbarna-gyöngyfehér.

Változékonyság: a mintázat intenzitása változhat.

Védettség: nem védett.

Méret: 65-90 mm.

Repülési idő: két nemzedéke van (április-június, július-szeptember). Fény vonzza.

Általános elterjedés: egész Európa területén elterjedt faj.

Magyarországi elterjedés: mindenütt elterjedt.

Világoszöld vagy sárgászöld tojásdad petéit egyesével vagy kisebb csomókban helyezi el a tápnövény levelein. Hernyója idősebb korában zöld. Feje sárgásbarna, oldalain sárga és fekete sávokkal. Hátán barnásvörös sáv, oldalain egy-egy hosszanti sárga vonal húzódik. Szarva fekete. A légzőnyílásokat vörös udvar veszi körül, ezek alatt egy elmosódott sárga vonal fut. Tápnövénye közvetlen közelében, a talaj felső laza rétegében vagy moha között bábozódik. Nyelvtokja rövid és a testhez simuló. A kremasteren három csúcs van. Az őszi bábok áttelelnek.

Tápnövény(ek): közönséges lucfenyő (Picea abies), fenyő-fajok (Pinus spp.), vörösfenyő-fajok (Larix spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.