Agrotis puta (Hübner, 1803)
sárgászöld földibagoly

Szinonímák: Agrotis radius, Agrotis insula – sárgászöld fűbagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

A körfolt mindig élesen kirajzolt és igen erősen lapított. Feje kicsi, ajaktapogatója rövid, egyenes, előreálló. A hím csápja kétoldalian pillás, a csápfogak igen rövidek; a nőstény csápja fonalas. Tora robusztus, szőrzete tagolt: a gallér töve sötét, határvonala éles, fekete. Az elülső szárny alapszíne legtöbbször világos sárgásbarna, változó erősségű szürke behintéssel (a nősténynél gyakran teljesen elfedheti a világos alapszínt). A tőtér az elülső szegély mentén mindig erősen elsötétülő. A körfolt igen lapított (a nősténynél mindig világos keretű), a vesefolt sötét kitöltésű. A belső keresztvonal kettős, világos közepű, fogazott. A külső keresztvonal halvány, kettős, gyakran foltokra szakadozott. A külső szegély besötétült, a hullámvonal kontraszt nélküli, alig látható. Nyílfoltokat nem mindig találunk. A rojt barnássárga, a rojttő világos. A hím hátulsó szárnya fehéres, az erek sötéttel fedettek. A holdfolt halvány, alig látható, a rojt egyszínű, fehér. A nőstény hátulsó szárnya szürkésfehér, a tőtér irányában kivilágosodó, az erek az alapszínnél valamivel sötétebbek, a holdfolt csak halványan látható. A fonákon halványan a holdfoltok és a keresztvonal árnyéka is megtalálható.

Változékonyság: alapszíne és mintázata változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 28-32 mm.

Repülési idő: májustól októberig két nemzedéke repül.

Általános elterjedés: a Mediterráneumban, Nyugat- és Északnyugat-Európában, kelet felé Kis-Ázsián át Iránig terjedt el.

Magyarországi elterjedés: nem állandó tagja faunánknak, egyes kóborló példányai azonban bármikor előkerülhetnek.

A hernyó színe a sárgásbarnától a szürkéig változhat, hátán három sötétbarna sávval és elszórtan finom fekete pontokkal. Feje kicsiny, világosbarna, nyakpajzsa sötétebb árnyalatú. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): lágyszárúakon polifág, pl. lórom-fajok (Rumex spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.