Többnyire nagy fesztávolságú és színpompás, bonyolult mintázatú nagylepkék. Szemük nagy, olykor szőrök díszítik, ajaktapogatójuk a szem előtt felgörbülve fölfelé és kissé előre mered, sima pikkelyek borítják, amelyek közül gyakran erős, sörteszerű szőrszálak merednek előre, de emellett gyakori a rendes szőrözöttségű ajaktapogató is; egyes csoportokban a második íz igen megvastagodott, „felfújt”. Nyelvük nagy, feltekercselt, csápjuk hosszú, a bunkó változatos alakú, fejük sűrűn szőrös. Toruk erőteljes, merev, potrohuk olykor bozontosan szőrös. Elülső szárnyuk magas, többnyire egyenlő oldalú háromszög alakú, a külső szegély gyakran csipkés, sőt karéjos. Az erezet legfőbb sajátossága, hogy a sugárerek mind megvannak, az r3+4+5 mindig nyélen ül, gyakran ehhez csatlakozik az r2 is, illetve az r1,2 szorosan a többi r ér közös nyele mellett ered a sejt felső sarkából. Ugyancsak az r nyéllel együtt ered az m1 is, az m2 hozzájuk közel, míg az m3 a hónaljtőerekhez csatlakozott. Hátulsó szárnyuk nagyjából lekerekített vagy kissé megnyúlt, olykor szintén csipkés vagy karéjos, az erek mind jelen vannak, szabadok, az m3 töve gyakran meggörbült. Mindkét szárnyon előfordulhat, hogy a sejt nyitott, tehát a harántér hiányzik. Az egész családra jellemző, hogy a hímek elülső lába elcsökevényesedett, a nőstényeké kevésbé. A szárnyak élénk színűek, leggyakoribb a vörösbarna alapszín, amelyet kék, sárga, fehér és fekete rajzolati elemek tarkítanak. Egyes csoportoknak jellemző a mintázatuk: az Argynnidinae alcsalád gyöngysorszerű foltsorai és a szegélyek ún. sapkafoltjaiból létrejött foltsora, illetve a fonák gyöngyházszínű foltjai, továbbá számos faj hímjén főként a cu ereken kialakult illatcsíkok (androconia), más alcsaládokban nagy szemfoltok, vagy a fonák sötét, fakéregszerű rajzolata és védő színezete. Igen gyakoriak az aberrációk, mind az alapszín, mind a rajzolat tekintetében, és a természetben is találunk albinisztikus és melanisztikus formákat. Mindezek számos aberráció és forma elnevezésére adtak alkalmat. NYMPHALIDAE – TARKALEPKÉK
Határozási segédlet a nehezebben elkülöníthető fajokhoz
A C. alceae hátulsó szárnyának közepén vagy nincsen folt vagy barna-szürke, elmosódott. A C. floccifera esetén ez fehér, éles, kalapszerű és a belső szegély felé több folt is kíséri. A C. lavatherae esetén ezek a foltok sokkal nagyobbak.
A C. alceae hátulsó szárnyának közepén egy fehér, kalapszerű folt látható. A C. floccifera esetén ez inkább egy négyzetre emlékeztet és a külső szegély felé egy hosszanti fehér sáv látható. A C. lavatherae esetén ezek nagyok és elmosódottak, az egész fonák fehéres.
Hesperia comma és Ochlodes sylvanus
A H. comma elülső szárnyának felszínén a foltok kisebbek és élesebbek, jobban elütnek az alapszíntől.
A hímek felszínén fekete illatcsík (androconium) látható, ez az O. sylvanus esetén valamivel keskenyebb és nincsenek benne ezüstös pikkelyek.
A H. comma fonákján a foltok fehérek, élesek. Az O. sylvanus fonákján ezek halványak, elmosódottak, színük az alapszínéhez hasonló.
A hímek felszínén fekete illatcsík (androconium) látható.
A T. acteon elülső szárnyainak felszínén halvány (hím) vagy jól látható (nőstény) világos mintázat díszlik. Az alapszín összhatása barnább.
A T. lineola csápbunkójának vége vagy teljes egésze szürke-fekete. A T. sylvestris csápbunkójának alsó része vagy teljes egésze narancssárga.
Megjegyzés: A Thymelicus-fajokat önmagában a fonák alapján nem lehet elkülöníteni egymástól.
A hátulsó szárny felszínén a középtéri folt a P. malvae esetén vagy egy vonallá redukálódott (ilyenkor nincsen másik folt körülötte) vagy fogszerű. A P. armoricanus esetén ez egy téglalap alakú folt, amit egy barna ér oszt ketté, kivéve a szárnytő felé eső részen. A P. carthaminál ez teljesen kettéosztott. A P. alveus és a P. serratulae esetén ezek elmosódottak. További határozáshoz a fonák szükséges.
Az elülső szárny szegélytéri foltsora a Pyrgus-fajokon halvány, elmosódott, nem ér el az elülső szegélytől a belső szegélyig (tulajdonképpen egy szegélytéri foltsor látható). A Spialia-fajokon ez jól látszik, szegélytől szegélyig ér (tulajdonképpen két szegélytéri foltsor látható).
A S. orbifer fehér rojtját 7, a S. sertorius fehér rojtját 5-6 barna csík tarkítja. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak ép rojtok esetén működik!
A hátulsó szárny fonákján a középtéri folt a P. malvae esetén fogszerű, a S. orbifernél kerekded, a S. sertoriusnál szabálytalan alakú és a fonák alapszíne téglavörös.
A hátulsó szárny fonákján a felső tőfolt a P. malvae esetén apró, kerek. Ez a P. armoricanuson és a P. alveuson nagy és szögletes. A P. carthami és a P. serratulae esetén nagy és ovális.
A P. carthami hátulsó szárnyának fonákján a szegélytér fehér.
A P. alveus hátulsó szárnyának fonákján a középső foltsort nem darabolják fel a barna erek.
Megjegyzés: a Pyrgus-fajok határozása nehéz, könnyebbséget és pontosságot jelent, ha képet készítünk a fonákról és a felszínről is vagy kézben tartás esetén alaposan megnézzük a fonákot és a felszínt is.
Határozási segédlet a nehezebben elkülöníthető fajokhoz
Narancssárga Colias-fajok
A C. myrmidone és a C. chrysotheme fekete szegélytere keskenyebb.
A C. chrysotheme elülső szárnyszegélye megtörik.
A C. chrysotheme elülső szárnyának fonákja a szegély felé fokozatosan sárga színbe megy át.
A C. chrysotheme elülső szárnyszegélye megtörik.
A C. myrmidone és a C. chrysotheme hátulsó szárnyának szegélytere keskenyebb, sokkal több folt van benne és ezek nagyobbak. A C. chrysotheme szárnyán ezek a foltok elmosódnak.
Sárga és fehér Colias-fajok
A C. hyale szegélyei a szárnycsúcsban hegyesebb szöget zárnak be. Figyelem: a szárnyalak a fotózás szögétől is függ!
A C. erate hím fekete szegélytere az elülső szárnyon széles, illetve a hátulsó szárnyon megjelenik, de keskeny.
A C. erate nőstény fekete szegélytere az elülső szárnyon széles, benne sárga foltok látszanak, hátulsó szárnyán halvány sárga foltok jelennek meg.
A C. hyale szegélyei a szárnycsúcsban hegyesebb szöget zárnak be. Figyelem: a szárnyalak a fotózás szögétől is függ!
A C. croceus f. helice (mindig nőstény) hátulsó szárnyán a fekete szegélytérben sárga foltok jelennek meg.
A C. croceus f. helice (mindig nőstény) és a C. erate f. pallides fekete szegélytere az elülső szárnyon széles.
A. cardamines és P. d. edusa
Az A. cardamines nőstény elülső szárnyának felszínén csak egy redukálódott középtéri folt látható, a P. d. edusa hímen egy, a nőstényen két jól rajzolt középtéri folt díszlik.
Az A. cardamines fonákján a sárga-zöld hosszanti mintázat keresztirányba szeldelt, a P. d. edusa fonákján a szeldeltség hiányzik.
A L. morsei major szárnycsúcsa az egyik ér végződésénél kicsúcsosodik, ez a L. sinapis esetén lekerekített. Figyelem: a szárnyalak a fotózás szögétől is függ!
A szárnyereken nincsen szürke vagy fekete behintés.
A
P. brassicae csúcstéri fekete foltja legalább a középtéri foltig elér. A
P. rapae és a
P. ergane esetén ez a csúcstérre korlátozódik. A
P. ergane csúcstéri foltja elmosódott.
A hímeken nincs vagy kis méretű a középtéri folt. A nőstényeken nagy, a
P. ergane esetén elmosódott.
A nőstényeken látható egy második középtéri folt és abból kiindulhat egy fekete sáv a szárnytő irányába. Ez a
P. ergane esetén elmosódott.
Megjegyzés: hasonló faj még a P. manni, azonban ez már nem él Magyarországon.
A szárnyereken szürke vagy fekete behintés látható.
A hímeken nincs vagy kis méretű a középtéri folt. A nőstényeken nagy, a P. bryoniae esetén elmosódott.
A nőstényeken látható egy második középtéri folt és abból kiindulhat egy fekete sáv a szárnytő irányába. Ez a P. ergane esetén elmosódott.
A P. bryoniae szárnyain erősebb az erek behintése, a hímen keskenyebb, a nőstényen kiterjedtebb.
A szárnyereken nincsen szürke vagy fekete behintés.
A
P. brassicae csúcstéri fekete foltjának az áttűnése legalább a középtéri foltig elér. A
P. rapae és a
P. ergane esetén ez a csúcstérre korlátozódik. A
P. ergane csúcstéri foltja elmosódott.
A hímeken kis méretű a középtéri folt, a
P. ergane esetén ez hiányzik. A nőstényeken nagy, a
P. ergane esetén elmosódott.
Megjegyzés: hasonló faj még a P. manni, azonban ez már nem él Magyarországon.
A szárnyereken szürke vagy fekete behintés látható.
A
P. napi fonákján lehet redukálódott vagy erős (nemzedéktől függ) az erek behintése, a
P. bryoniae fonákján mindig erős és a hátulsó szárnyakon a szegélynél nem keskenyedik el. A
P. bryoniae-nek már nincsen tiszta állománya Magyarországon, mivel könnyen hibridizálódik a
P. napi-val, így szárnyjegyeik lehetnek nagyon hasonlóak.
Megjegyzés: a fotózás módjától és a beeső fény szögétől függően a behintés nélküli erek is sötétnek tűnhetnek, mivel az erek kiállnak a szárnyfelszínből.
Határozási segédlet a nehezebben elkülöníthető fajokhoz
Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.
A C. alcetas, C. decolorata és a C. argiades hátulsó szárnyán faroknyúlvány látszik, ez az utóbbi faj esetén hosszabb. A többi fajon nincs.
A C. decolorata hátulsó szárnyak felszínén a fekete szegély szélesebb, mint a C. alcetas esetén. A C. semiargus és a G. alexis felszínén a fekete szegély széles minden szárnyon. A C. argiolus felszínén csak az elülső szárnyon látható fekete szegély, ez a nőstény esetén jóval szélesebb. Rojtjuk fekete-fehér tarka.
A C. alcetas és a C. decolorata elülső szárnyának felszínén nem látszik a sejtvégi fekete folt, halványan sem.
A C. semiargus felszínén az erek erős fekete behintésűek és elérnek a szárnytövekig, a G. alexis esetén ezek maximum a szárnyak közepéig érnek.
A C. alcetas, C. decolorata és a C. argiades hátulsó szárnyán faroknyúlvány látszik, ez az utóbbi faj esetén hosszabb. Az előbbi két fajnak a nőstényei nem különíthetők el egymástól a felszín alapján.
A nőstény C. argiades hátulsó szárnyán narancssárga foltok láthatók. Ezek olykor nagyon halványak is lehetnek.
A C. semiargus és a G. alexis elülső szárnyán halványan látható a sejtvégi fekete folt. Ennek a két fajnak a nőstényei nem különíthetők el egymástól a felszín alapján.
A C. alcetas és a C. decolorata hátulsó szárnyának fonákján a szegélytéri foltsornak egyetlen tagja látszik, a C. alcetas esetén ezt kevés narancssárga pikkely kíséri, a C. decolorata esetén ezek hiányoznak. C. argiades esetén legalább két tagja van ennek a foltsornak, a narancssárga behintés lehet kiterjedt és kevésbé kiterjedt, ilyenkor fémesen csillogó, kék pikkelyek is látszanak. Figyelem: a C. alcetas és a C. decolorata elkülönítése sokszor nem lehetséges önmagában a fonák alapján a fénykép minősége vagy a kopottság miatt! Határozásuk nagy gyakorlatot igényel.
A C. osiris hátulsó szárnyának fonákján a nyíllal jelölt folt a szárnytőhöz közelebb helyezkedik el, mint a felette lévő folt. A C. minimus esetén a nyíllal jelölt folt a szárnytőtől olyan távolságra van, mint a felette lévő folt vagy még távolabb.
A C. alcetas, C. decolorata és a C. argiades hátulsó szárnyán faroknyúlvány látszik, ez az utóbbi faj esetén hosszabb. A többi fajon nincs.
A C. osiris és a C. minimus hátulsó szárnyának fonákján a foltsor elemei tompább szöget zárnak be, mint a C. semiargus esetén.
A G. alexis elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei az elülső szegélytől nézve egyre nagyobbak. A hátulsó szárnyról hiányozhatnak a foltok. A C. argiolus elülső szárnyának fonákján a foltsor nem kör alakú elemekből áll, hanem rövid vonalkákból.
A hím M. alcon elülső szárnyának felszínén a sejtvégi fekete folt halványan látszik, illetve a fekete szárnyszegély jól látható. Egyes M. teleius hímek hasonlóak lehetnek, viszont ennél a fajnál erőteljesebb a fekete sejtvégi folt, illetve szélesebb a fekete szegély. A hím J. iolas felszínén nincsen mintázat, a fekete szegély nagyon keskeny.
A hím M. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a M. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a M. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény M. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A M. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
A M. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A M. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
Egyes M. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.
A M. alcon hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsort erősebb árnyékfoltsor kíséri. Ez a M. teleius esetén gyengébben látszik. A M. arion esetén itt dupla fekete foltsor látható, a J. iolasnál pedig mindössze egy-három tagja van (nőstényeken erősebb).
A M. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
A M. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A M. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
A hím L. boeticus hátulsó szárnyának felszínén az anális térben, a faroknyúlvány tövében egy jól látható fekete folt díszlik, ez a hím L. pirithous esetén alig látható vagy hiányzik. A nőstény L. boeticusnál ezt a fekete foltot világoskék/fehéres pikkelyek övezik, a nőstény L. pirithous esetén ez szabadon áll.
A nőstény L. pirithous elülső szárnyának felszínén nagy barna foltok látszanak (kitöltik az érközöket).
A hím L. boeticus elülső szárnyának felszínén a sötét szegély szélesebb, mint a hím L. pirithouson.
A L. boeticus fonákján egy széles, fehér harántsáv díszlik.
A hím L. dispar rutilus és L. hippothoë elülső szárnyának felszínén jól látható a sejtvégi folt. A hím L. thersamon és L. hippothoë hátulsó szárnyának felszínén erős sötét behintés látható, ami olykor szürkés-lilás pikkelyeket is tartalmaz.
A hím L. virgaureae és a nőstény L. dispar rutilus elülső szárnyának felszínén a fekete szegély széles. A nőstény L. virgaureae elülső szárnyának felszínén a szegélytérben egy nagy, elmosódott elemekből álló foltsor díszlik, a nőstény L. thersamon esetén ez kisebb és jól elkülönülő foltokból áll. A nőstény L. hippothoë elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag többé-kevésbé látható, ez a L. alciphron nőstényén mindig hiányzik. A nőstény L. tityrus elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag mindig jól látható, ez a hím esetén hiányzik vagy halványan látszik vagy néhány, redukálódott elemből áll.
A nőstény L. hippothoë és L. alciphron hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag szögletes elemekből áll, barna erek szabdalják fel. A nőstény L. tityrus esetén ez lekerekített foltok képezik, a hímnél pedig mindössze néhány, redukálódott elemből áll vagy hiányzik. A L. phlaeas hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag egy nagy folttá olvad össze, nem szabdalják fel barna erek.
A hím L. alciphron elülső szárnyának felszínén lilás-kékes behintés látható (ritka kivételektől eltekintve).
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a nyíllal jelölt folt vékony, enyhén ívelt. Ez a többi fajnál nem jellemző vagy ha igen, akkor több elemből áll. A L. tityrus hátulsó szárnyának fonákján a középtéri foltcsoportnak van egy negyedik tagja is, a többi fajnál ez a csoport 1-3 foltból áll. Figyelem: olykor ez a 4. folt hiányzik, ilyenkor az elülső szárny foltsorát kell figyelni, ami erősen megtörik, nem alkot ívet!
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a szegélytéri narancssárga szalag egységes, ez a L. thersamon esetén különálló, nagy foltokból áll, illetve egy valamivel világosabb narancssárga háttér díszítheti. A L. alciphron esetén ez a szalag jól elkülönülő elemekből áll, a L. hippothoënál pedig valamelyest összefolynak és redukáltak (nem érnek fel a felső szegélyig). A L. phlaeas hátulsó szárnyának fonákján a szegélytérben egy narancssárga, keskeny, fekete kísérő foltok nélküli sáv látható. A L. virgaureae hátulsó szárnyának fonákján jól látható fehér foltok díszlenek.
A L. thersamon elülső szárnyának fonákján a szegélytérben mindig két párhuzamos, fekete foltsor látható, valamint a harmadik foltsor az elülső szegéllyel párhuzamossá válik, legkisebb elemei nagyon közel vannak a szegélyhez.
Farkincásboglárkák és csücsköslepkék
A S. pruni hátulsó szárnyának fonákján a szegélytéri narancssárga szalag egybefüggő, markáns, elér a felső szegélyig. A S. ilicis esetén ez redukált, néhány elemből áll, a S. acaciae faroknyúlványának tövében egy kis kék folt látható. A S. spini esetén a narancssárga foltsor különálló elemekből áll, erőteljes, a faroknyúlvány tövében egy nagy kék folt díszlik. A F. quercus hátulsó szárnyának fonákján a faroknyúlvány tövében egy kör alakú narancssárga folt helyezkedik el.
A S. pruni, S. ilicis és S. acaciae hátulsó szárnyának fonákján a fehér harántvonal kisebb elemekből áll, szakadozott, rendezetlen hatást kelt. A S. spini és a S. w-album esetén a fehér harántvonal markáns, egybefüggő. Az utóbbi faj esetén jól kivehető W alakot formál.
A F. quercus fonákjának alapszíne szürke, a T. betulaenak pedig narancssárga, nem barnás/barnásszürke.
A hím T. betulae elülső szárnyának felszínén a sejtvégi folt jól kivehető. A F. quercus hímjének felszínén több-kevesebb kék irizálás látható (a fény beesési szögétől és a fotózás szögétől függ).
A nőstény T. betulae elülső szárnyának felszínén egy nagy narancssárga folt látható. A F. quercus nőstény esetén egy kék, 1-es számra emlékeztető folt díszlik.
A hím F. quercus hátulsó szárnyának felszínén a fekete szegély széles, gyenge kék irizálás esetén is jól kivehető.
Az A. agestis felszínén az elülső és a hátulsó szárnyon is erőteljes, jól rajzolt a narancssárga szalag. Az A. artaxerxes esetén ez az elülső szárnyon csak halványan látszik vagy hiányzik, a hátulsó szárnyon pedig redukálódott elemekből áll vagy csak alig látszik. Az A. eumedonnál a hátulsó szárnyon a narancssárga foltok erősen íveltek, sapkaszerűek; ezek lehetnek jól rajzoltak vagy halványak vagy hiányozhatnak.
Az A. agestis és az A. artaxerxes hátulsó szárnyának fonákján a nyíllal jelölt foltpáros egymáshoz közel, egymás alatt helyezkedik el.
Az A. artaxerxes elülső szárnyának fonákján a narancssárga szalagtól a szegély irányában a sötét pontsor halvány, elmosódott és nagy fehér udvara van, ettől szellősebb hatást kelt.
Az A. eumedon hátulsó szárnyának fonákján a középtéri foltból kiinduló, hosszan elnyúló fehér folt látszik. Figyelem: ez a folt esetenként hiányzik! Ilyenkor a következő bélyeget kell figyelembe venni.
Az A. eumedon hátulsó szárnyának fonákján a narancssárga foltok kevésbé kiterjedtek, inkább hegyesek, nyílhegyszerűek, nem sapkaszerűek.
A hím
P. argus elülső szárnyának felszínén a fekete szegély széles, ez a
P. argyrognomon és a
P. idas esetén keskeny.
A hím
P. argus fehér rojtja széles, ez a
P. argyrognomon és a
P. idas esetén keskeny a szárnyfelület méretéhez viszonyítva.
A hím
P. idas elülső szárnya keskenyebb, így hegyesebb hatást kelt.
Figyelem: ez a bélyeg a fotózás szögétől is függ. A hím
P. idas önmagában a felszín alapján nem különíthető el a
P. argyrognomon hímjétől.
A hím
P. sephirus hátulsó szárnyának felszínén a szegélytől elkülönülő narancssárga vagy fekete és narancssárga foltok díszlenek.
Megjegyzés: a P. argus, P. argyrognomon és P. idas fajhármas határozása rendkívül nagy gyakorlatot igényel (sokszor nem is lehetséges fényképek alapján), ezért kérjünk szakértői segítséget.
A nőstény P. argus, P. argyrognomon és a P. idas hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag sapkafoltokból áll. A nőstény P. sephirus narancssárga szalagja tojásdad foltokból áll.
A nőstény P. argus fehér rojtja széles, ez a P. argyrognomon és a P. idas esetén keskeny a szárnyfelület méretéhez viszonyítva. Figyelem: a nőstény P. idas, P. argyrognomon és P. argus önmagában a felszín alapján nem különíthetők el egymástól.
A P. argyrognomon nőstények felszínén megjelenhet némi kék behintés.
A
P. idas,
P. argyrognomon és
P. argus hátulsó szárnyának fonákján fémesen csillogó kék pikkelyek látszanak. Ezek a
P. sephirus esetén hiányoznak.
A
P. argus fehér rojtja széles, ez a
P. argyrognomon és a
P. idas esetén keskeny a szárnyfelület méretéhez viszonyítva.
A
P. argus hátulsó szárnyának fonákján a fekete foltok sűrűbben helyezkednek el, így zsúfolt hatást keltve. A
P. argyrognomon esetén a foltok ritkábban állnak, ezért rendezettebb hatást kelt. A
P. idas tulajdonképpen átmenetet képez a két előző faj között.
A hím
P. idas elülső szárnya keskenyebb, így hegyesebb hatást kelt.
Figyelem: ez a bélyeg a fotózás szögétől is függ.
Megjegyzés: a P. argus, P. argyrognomon és P. idas fajhármas határozása rendkívül nagy gyakorlatot igényel (sokszor nem is lehetséges fényképek alapján), ezért kérjünk szakértői segítséget.
A hím és nőstény P. daphnis hátulsó szárnyának szegélye csipkés.
A nőstény P. admetus hátulsó szárnyának felszínén a szegély közelében látszódik néhány barnássárga folt.
A hím P. damon elülső szárnyának felszínén a sötét szegély széles.
A P. damon hátulsó szárnyának fonákján egy jól látható, markáns fehér sáv díszlik. A P. admetus (ritkán) és a nőstény P. daphnis esetén itt egy halvány, nyílhegyszerű fehér folt látható.
A hím és nőstény P. daphnis hátulsó szárnyának szegélye csipkés.
A hím P. bellargus és P. coridon rojtja fekete-fehér tarka. Figyelem: ez a határozóbélyeg lekopott rojtok esetén nem működik!
A hím P. amandus és P. dorylas hátulsó szárnyának felszínén a fekete szegély szakadozott, a P. bellargus és a P. coridon esetén itt különálló, fekete foltok díszlenek, olykor narancssárga pikkelyek kísérik ezeket. A hím P. coridon elülső szárnyának felszínén a sötét szegély széles.
A hím P. amandus és P. dorylas rojtja élénk fehér, széles. Figyelem: ez a határozóbélyeg lekopott rojtok esetén nem működik!
A hím P. amandus elülső szárnyának felszínén a fekete sejtvégi folt látható, olykor igen keskeny. A hím P. icarus és P. thersites felszín alapjáni elkülönítése az illatpikkelyek alapján lehetséges.
A hím P. icarus elülső szárnyának felszínén az illatpikkelyek (az alapszínnél valamivel világosabb pikkelyek) a szárnytő körül tömörülnek, ezek a P. thersites esetén a szárny felét befedik. Figyelem: ez a határozóbélyeg csak bizonyos szögben látható jól, illetve kopott szárnyak esetén nem működik!
A nőstény P. amandus és P. dorylas rojtja élénk fehér, széles. A nőstény P. bellargus elülső szárnyának felszínén a rojt fekete-fehér tarka, ez a nőstény P. coridon esetén barna-fehér és elmosódott. Figyelem: ez a határozóbélyeg lekopott rojtok esetén nem működik!
A nőstény P. amandus elülső szárnyának felszínén a narancssárga szalag alig látható, homályos. Ez a P. icarus és a P. thersites esetén 2-4 jól látható elemből áll, a P. dorylasnál pedig még elmosódottabb, alig látható. A nőstény P. dorylas hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag elemei elmosódottak, nem vesznek körül fekete foltokat. A nőstény P. icarus és P. thersites esetén ezek sapkába hajló félkör alakúak. Figyelem: a nőstény P. icarus és P. thersites felszín alapján nem különíthető el egymástól!
A nőstény P. bellargus és P. coridon hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga foltokat gyakran kísérik fehér pikkelyek.
A nőstény P. bellargus és P. icarus felszínén erős kék behintés lehet.
A nőstények barnásabb alapszínükkel térnek el a hímektől.
A P. amandus és P. thersites elülső szárnyának fonákján a sejtvégi folt hiányzik. A P. bellargus és P. coridon elülső szárnyának fonákján a sejtvégi folt általában nagy méretű és hosszúkásabb. Figyelem: a P. icarus esetén is előforulhat, hogy hiányzik a sejtvégi folt (f. icarinus), így ez a bélyeg a többivel együtt használatos!
A P. amandus hátulsó szárnyának fonákjáról hiányzik a fehér nyílfolt. A P. bellargus és a P. coridon esetén ezt a fehér foltot az alapszínnél valamivel sötétebb rész veszi körül. A hím P. coridon elülső szárnyának fonákja világosabb, mint a a hátulsó szárny fonákja.
A P. icarus hátulsó szárnyának fonákján a narancssárga és fekete foltok összeérnek, a P. thersites esetén ezek között fehér pikkelyek látszanak. A P. dorylas esetén a fekete foltok aprók, fehér udvaruk kiterjedt.
A P. icarus vonallal jelölt foltjai egy egyenessel összeköthetők, a P. thersites esetén a középső folt a szegély felé kiugrik.
A P. bellargus és a P. coridon rojtja barna-fehér tarka. A nőstény P. coridon elülső szárnyán ez a mintázat homályos, elmosódott. Figyelem: ez a határozóbélyeg lekopott rojtok esetén nem működik!
A P. v. schiffermülleri hátulsó szárnyának felszínén a szegély mentén végig fekete foltok húzódnak, ezek még a többnyire sötét alapszínű nőstényeken is látszanak. A S. orion hátulsó szárnyának fonákján kékkel keretezett szegélyfoltsor látható. Ez általában a sötét példányokon is látszik, de előfordulnak teljesen fekete felszínű egyedek is.
A P. v. schiffermülleri hátulsó szárnyának fonákján a narancssárga foltsor különálló elemekből áll, a S. orion esetén ez egy szalaggá olvad össze, kitöltik az érközöket.
Határozási segédlet a nehezebben elkülöníthető fajokhoz
A hímek felszíne kéken vagy lilásan irizál. Figyelem: ez a határozóbélyeg függ a fény beesési szögétől és a fotózás szögétől, ezért így értendő: ha a szárny felszíne kékesen vagy lilásan irizál, akkor biztosan hím!
Az A. iris hátulsó szárnyának felszínén a fehér harántsávon egy fogszerű kiszögellés látszik.
Az A. metis hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga harántsáv egyik foltja kiugrik a külső szegély felé. A nőstények esetén ez a harántsáv szélesebb, az A. ilia nőstények harántsávja vagy fehér és élesen rajzolt vagy sárga és elmosódott.
Az A. metis elülső szárnyának felszínén a fekete szemfolt kicsi, mindeössze divár pikkely is lehet, a sötét ereket nem éri el. Egyes A. ilia divéldányokon is lehet kis méretű ez a szemfolt, ilyenkor a többi bélyeget is figyelembe kell venni.
Az A. iris hátulsó szárnyának fonákján a fehér harántsávon egy fogszerű kiszögellés látszik.
Az A. ilia hátulsó szárnyának fonákján a halvány harántsáv belső, sötét szegélyén törés látszik az egyik ér mentén, ez az A. metis esetén folytonos.
Az A. metis hátulsó szárnyán a szemfolt apró, fehér vagy sötét behintés látható benne, de azon belül a fehér pupilla mindig hiányzik.
Az A. metis elülső szárnyának fonákján a szemfolt kicsi, nem éri el az ereket. Ez a bélyeg csak teljesen feltolt elülső szárnyak esetén látható.
A
B. selene elülső szárnyának felszínén a foltsor nagyon hasonló méretű foltokból áll, a másik két faj esetén ezek változó méretűek.
A
B. selene hátulsó szárnyának felszínén a szegély narancssárga foltjai kerekdedek, míg a
B. euphrosyne esetén ezek inkább félkör alakúak.
A
B. selene hátulsó szárnyának fonákján az anális térben található ezüstös/fehéres folt jól látható, élesen kirajzolódik és sapkafoltjai a szárnytő irányában erősen, feketével szegélyezettek. Ezek a
B. euphrosyne esetén gyengén rajzoltak.
A
B. selene és a
B. euphrosyne hátulsó szárnyának fonákján a szárnytő közelében egy fekete folt díszlik.
Megjegyzés: a B. selene és a B. euphrosyne biztosan fonák alapján határozható, így ennek fotózása, megfigyelése célszerű.
Issoria lathonia és Argynnis-fajok
Az
I. lathonia elülső szárnyának külső szegélye homorú, az
A. adippe és az
A. niobe esetén ez kevésbé homorú, míg az
A. aglaja esetén a legkevésbé homorú, olykor már kerekded, valamint szegélye vastag, egyöntetű fekete.
Az
I. lathonia,
A. adippe,
A. niobe és az
A. aglaja esetén a hátulsó szárny felszínén a szegélyben két párhuzamos fekete vonal díszlik.
Az
Argynnis-fajok esetén az elülső szárnyak felszínén mindig illatcsík (androconium) látható, tehát az erek vastagabbnak tűnnek. Az
A. niobe nőstény esetén a szárnytő sötét behintése kiterjedt.
Az
A. laodice nőstény elülső szárnyának felszínén a csúcstérben egy fehér folt látható.
Megjegyzés: az A. adippe, A. aglaja és A. niobe fajok felszín alapjáni elkülönítése nagy gyakorlatot igényel. A fonák mintázatának fotózása vagy megfigyelése célszerű.
Az I. lathonia hátulsó szárnyának fonákján nagyméretű ezüstös foltok díszlenek, az A. adippe esetén ezek kisebbek, míg az A. aglaja esetén kerekdedek. Az A. laodice hátulsó szárnyának fonákját lilás behintés fedi.
Az A. niobe hátulsó szárnyának fonákján a szárnytőnél téglavörös alapon egy vajszínű folt díszlik és a szegélyben lévő sapka alakú foltok erőteljesek, jól látszanak. Az A. adippe f. cleodoxa esetén ezek halványak. Az A. paphia hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy zöld foltsor díszlik, az A. pandora esetén ez a rész egyöntetű zöld.
Az A. aglaja hátulsó szárnyának fonákján a pupillás foltsor hiányzik. Az A. pandora elülső szárnyának fonákján erős húspiros behintés látható.
A B. hecate elülső szárnyának felszínén a foltsor azonos méretű foltokból áll, a B. daphne és a B. ino esetén az elülső szegélytől nézve a harmadik folt mindig jelentősen kisebb a többinél.
A B. ino hátulsó szárnyának felszínén a fekete szegély vagy egyöntetű vagy csak nagyon kevés narancssárga pikkely van benne.
A nőstény B. ino és B. hecate felszínén kékes/lilás behintés látható, illetve a szárnytő sötét behintése kiterjedt és erőteljes.
A B. daphne és a B. ino hátulsó szárnyának fonákján lila behintés látható, ez az előbbi esetén a szárny közel felét befedi, míg az utóbbinál ez egy keskeny sáv vagy az anális térre korlátozódik.
A B. hecate hátulsó szárnyának fonákján a gyöngyfoltsor foltjainak nincsen pupillája.
A B. hecate hátulsó szárnyának fonákján a külső szegély mentén egy lapos fekete foltokból álló foltsor látható.
Neptis- és Limenitis-fajok
A L. populi szárnyainak felszínén a szegéllyel párhuzamosan egy narancssárga foltsor húzódik.
A N. sappho hátulsó szárnyának felszínén a külső szegély és a középső fehér harántsáv között egy fehér foltsor díszlik.
A N. sappho és a N. rivularis elülső szárnyának felszínén a szárnytőből kiindulva a szárnycsúcs felé egy fehér, dupla folt látható.
A L. reducta szárnyának felszíne mélykéken irizál. Figyelem: ennek erőssége a kopottság mértékétől függhet, illetve attől, hogy mennyire van világos!
A L. populi szárnyainak fonákján egy narancssárga hátterű fekete pontsor húzódik.
A L. reducta hátulsó szárnyának fonákján egy barna hátterű fekete pontsor húzódik, a L. camilla esetén ez a foltsor dupla és rozsdabarna hátterű.
A N. rivularis hátulsó szárnyának fonákján a fehér harántsávot a fekete erek felszabdalják, a N. sappho esetén ez egybefüggő.
Tarkalepkék (és a kockáslepke)
Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak felszínén fekete pontsor látható.
Az E. maturna felszínén a fekete behintés kiterjedt.
Az E. maturna elülső szárnyának felszínén sok fehér folt jelenhet meg.
Az E. aurinia elülső szárnyának felszínén a nyíllal jelölt foltsor nagy, szögletes foltokból áll (szinte összeolvad), míg a M. cinxia esetén ez kisebb, kerekded foltokból áll.
Az E. aurinia és a M. cinxia hátulsó szárnyainak fonákján fekete pontsor látható. Az E. aurinia esetén ezek sárga alapon ülnek és narancssárgával keretezettek, a M. cinxia esetén narancssárga alapon ülnek és sárgával keretezettek.
A
M. diamina,
M. phoebe és
M. ornata belső szögleténél a szárnyél sarokszerű, a többi fajnál inkább lekerekített.
A
M. athalia felszínén nagyon sok a narancssárga mintázati elem, a
M. aurelia esetén ez kevesebb, a
M. britomartisnál még kevesebb, illetve ennek a fajnak az elülső szárnya keskenyebb. A
M. diamina felszínén a legtöbb a sötét behintés, hátulsó szárnyain minimális a sárga/narancssárga elemek száma.
A
M. phoebe és a
M. ornata elülső szárnyainak felszínén az egyik szegélyfolt látványosan nagyobb a többinél. A hátulsó szárnyon a nyílall jelölt foltsor színe a
M. phoebe esetén jól láthatóan elüt a többi mintázati elem színétől, ez a
M. ornata esetén olyan színű, mint a többi elem vagy nagyon minimálisan üt el.
A
H. lucina elülső szárnyának felszínén az elülső szegélynél fehér foltok díszlenek, hátulsó szárnyának szegélyében egy szemfoltsor látható.
A
M. phoebe csápbunkója nyújtott, fokozatosan szélesedik, a
M. ornata csápbukója oválisabb, a tövénél megtörik.
Megjegyzés: a tarkalepkék határozása nagy gyakorlatot igényel mind változatosságuk, mind határozóbélyegeik nehézsége miatt. A M. athalia, M. aurelia, M. britomartis fajhármas bélyegei bizonytalanok mind a felszínen, mind a fonákon, így biztosabb határozásukhoz készítsünk fényképet a felszínről és a fonákról is és kérjük ki szakember véleményét.
A M. trivia felszínének alapszíne sárgásabb narancssárga, a M. didyma alapszíne narancspiros.
Egyes M. didyma nőstények esetén a felszín alapszíne sárgásabb, de ilyenkor az elülső és a hátulsó szárny színezete eltérő.
A
M. athalia hátulsó szárnyának fonákján az anális szeglet nem osztott, egyszínű, ez a
M. aurelia esetén szintén egyszínű, de lehet osztott, ilyenkor a fekete vonal párhuzamos a szegéllyel. A
M. britomartisnál osztott, a két oldal nem azonos színű és a fekete vonal nem párhuzamos a szegéllyel. A
M. diamina esetén ezt egy keskeny narancssárga sáv határolja a szegélynél. A
H. lucina hátulsó szárnyának fonákján a sötét alpszíntől jól elkülönülő fehér foltok díszlenek.
A
M. athalia hátulsó szárnyának fonákján a külső szegély egyszínű a sapkafoltokkal, a
M. aurelia,
M. britomartis és
M. diamina esetén ez narancssárga, elüt a sapkafoltok színétől. A
M. didyma hátulsó szárnyának fonákján a fekete ívek laposabbak és vastagabbak, a
M. trivia esetén ezek erősebben íveltek és vékonyabbak.
A
M. diamina hátulsó szárnyának fonákján a sapkafoltok csúcsain egy-egy fekete folt látható. A
M. phoebe és a
M. ornata esetén ezek jól elkülönülő narancssárga foltok.
A
M. phoebe hátulsó szárnyának fonákján a holdfoltok hullámszerűek és az erekig elérnek, a
M. ornata esetén ezek inkább háromszögletűek és nem érnek el az erekig.
Megjegyzés: a tarkalepkék határozása nagy gyakorlatot igényel mind változatosságuk, mind határozóbélyegeik nehézsége miatt. A M. athalia, M. aurelia, M. britomartis fajhármas bélyegei bizonytalanok mind a felszínen, mind a fonákon, így biztosabb határozásukhoz készítsünk fényképet a felszínről és a fonákról is és kérjük ki szakember véleményét.
Rókalepkék és a c-betűs lepke
A N. urticae, N. xanthomelas és a N. vau-album elülső szárnyának felszínén a csúcstérben fehér folt látható, a N. vau-albumnál a hátulsó szárnyon is díszlik egy fehér folt, ez azonban csak előretolt elülső szárny esetén látszik. Figyelem: az áttelelt, kopott N. polychloros példányok elülső szárnyának csúcsterében is előfordulhat fehér folt, ilyenkor a hátulsó szárny fekete szegélyének vastagságát kell figyelni, ami a N. xanthomelas esetén mindig szélesebb!
A N. urticae elülső szárnyának felszínén az elülső szegély mentén elhelyezkedő fekete foltok között sárgás az alapszín, ami leér ezen foltok alsó részéig.
A N. vau-album és a N. c-album hátulsó szárnyának felszínén a szegély mentén egy sárga foltsor látható.
A N. c-album szárnyainak felszínén a szegély sárga vagy téglavörös, de nem fekete.
A N. urticae hátulsó szárnyának fonákján a két tónust elválasztó fekete vonal a szárny közepén erősen megtörik.
A N. polychloros és a N. xanthomelas hátulsó szárnyának fonákján egy apró, fehér folt látható. Ez a N. vau-album esetén inkább egy L betűre emlékeztet, míg a N. c-album esetén egy C betűt formál.
A N. polychloros lábai feketék vagy sötétbarnák, tehát sötét színűek, míg a N. xanthomelas lábai sárgák, világosak.
A N. vau-album hátulsó szárnyának fonákján a szegély mentén egy kékesszürke foltsor húzódik, a N. c-album esetén ez dupla és zöld vagy kékeszöld.
A szárnyfelszín barna, rajta fehér pupillájú, sárga gyűrűs szemfoltok díszlenek. A C. oedippus esetén ezek a hátulsó szárnyakra korlátozódnak, az A. hyperanthuson az elülső és a hátulsó szárnyon is vannak.
A M. dryas felszínén fehér vagy kék pupillájú, gyűrű nélküli szemfoltok díszlenek, a nőstények esetén a hátulsó szárnyakon is.
A L. achine felszínén pupilla nélküli, nagyméretű, sárga gyűrűs szemfoltok láthatók.
A C. arcania hátulsó szárnyának fonákján kiterjedt fehér behintés látható, ez a C. glycerion esetén kevésbé kiterjedt, szakadozott, a C. oedippuson pedig egy keskeny sávvá redukálódik vagy hiányzik.
A C. arcania és a C. oedippus hátulsó szárnyának fonákján a szegély mentén egy jól elkülönülő ezüstös sáv látható.
A L. achine hátulsó szárnyának fonákján a fehér behintés kiterjedt, szemfoltjai nagyok.
Az A. hyperanthus hátulsó szárnyának fonákján az elülső szegélyhez közel két közvetlen egymás alatt elhelyezkedő (gyűrűik egybeolvadnak) szemfolt látható.
Az E. aethiops és az E. ligea elülső szárnyának felszínén a szemfoltok narancssárga háttere szalagszerű, még akkor is ha a harmadik szemfolt hiányzik. Ez az E. medusa esetén megszakad, különböző szélességűek a narancssárga hátterek.
Az E. ligea rojtja barna-fehér tarka. Ez még kopott rojt esetén is kivehető.
Az E. aethiops és az E. ligea hátulsó szárnyának fonákján a szemfoltokat halvány sárga/narancssárga gyűrű veszi körül vagy gyűrű nélküliek. Az E. medusa esetén a háttér élénk, jól elüt az alapszíntől.
Az E. aethiops és az E. ligea hátulsó szárnyának fonákján egy az alapszínnél világosabb szalag látható, ami lehet halvány vagy élénk, de sosem fehér. Az E. ligea esetén ez élénk fehér és kisebb foltokká redukálódott.
A M. jurtina hímjének a felszínén az elülső szárnyon minimális a narancssárga behintés (egy kevés a szemfolt körül mindig van), a nőstény esetén ez kiterjedtebb, elemekre tagolt, a hátulsó szárnyon csak halványan jelenhet meg és nem alkot foltsort vagy szalagot. Az A. arethusa esetén az elülső és a hátulsó szárnyra kiterjedő foltsor látható, ami a nőstényen szalaggá olvad össze. A L. maera és a L. petropolitana elülső szárnyának felszínén szintén narancssárga foltsor díszlik, utóbbi esetén a szárnytő felé több fekete harántvonal látható.
A Lasiommata-fajok hátulsó szárnyának felszínén teljes értékű szemfoltok látszanak.
Az A. arethusa elülső szárnyának felszínén a csúcstérben fehér pupilla nélküli, fekete szemfolt látható. A P. tithonus esetén ennek két fehér pupillája van.
A hímek elülső szárnyának felszínén erősebb/halványabb illatfolt (androconium) látható.
A hím M. jurtina hátulsó szárnyának fonákján fekete, pupilla nélküli szemfoltok vannak. Ezek hiányozhatnak, így nagyon hasonlít a H. lupina divéldányaira, ilyenkor a márványozottság jellegét kell figyelembe venni. A M. jurtina nőstényen mindig éles határú harántsáv látható, ez a mintázat a hímeken is megjelenhet, de általában halványabb. A nőstényen sosincs szemfolt a hátulsó szárnyon. A H. lupina hátulsó szárnyának fonákján erős márványozottság látszik és halvány, világosabb mintázat, a H. lycaon esetén mindkét bélyeg erősebben látszik.
A H. lycaon elülső szárnyának fonákján a szemfolttól a szárnytő irányába egy egyenes, fekete vonal díszlik.
A P. tithonus és a C. pamphilus hátulsó szárnyának fonákján több-kevesebb, apró, általában fekete keretű (ez hiányozhat is) szemfolt díszlik.
A P. tithonus elülső szárnyának fonákján a csúcstéri szemfoltnak két fehér pupillája van.
A L. megera hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy barna-fekete-szürke hullámvonal fut végig, a L. maera és a L. petropolitana esetén ez szürke és kevésbé hullámos.
A L. maera elülső szárnyának fonákján a sötét narancssárga behintés felhatol a szemfolt negyedéig/feléig.
A L. maera elülső szárnyának fonákján a nyíllal jelölt két sötét vonal hamar összeér, egybeolvad, a L. petropolitana esetén ezek nem érnek össze.
A B. circe hátulsó szárnyának felszínén a fehér harántsáv az egész szárny területén élesen rajzolt. A C. briseis és a H. fagi esetén ez a belső szegély felé elhalványul.
A C. briseis és a H. fagi elülső szárnyának felszínén két szemfolt látható, a C. briseis esetén mindkettő nagy méretű.
A B. circe hátulsó szárnyának fonákján a szárnytő felé is látható egy rövid fehér harántsáv. A H. fagi fekete harántvonala középen nyújtott, vízszintes. A C. briseis belső barna harántsávja középen megszakad.
A H. fagi elülső szárnyának fonákján a szemfolt környékén kevéssé kiterjedt sárga behintés látható, ez a H. semele és az A. arethusa esetén a szárnyszegélyekig kiterjed és narancssárgába hajló. A H. statilinus esetén csak a szemfolt körül alkot egy gyűrűt.
A H. fagi és a H. semele hátulsó szárnyának fonákján látható egy belső határozott, zegzugos, fekete harántvonal is.
A C. briseis elülső szárnyának fonákján a szárnytő közelében egy nagy fekete folt díszlik.
