Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Aricia artaxerxes (Fabricius, 1793)
bükki szerecsenboglárka
Szinonímák: Papilio allous, Plebejus artaxerxes allous, Plebeius artaxerxes allous, Plebejus artaxerxes issekutzi, Plebeius artaxerxes issekutzi, Aricia allous issekutzi
Mindkét ivar szárnyainak felszíne nem sötét-, hanem feketésbarna vagy majdnem fekete, a vörös szalag a hímeken redukált, főleg csak a hátulsó szárnyon van 1-4 apró vörös folt. A nőstények vörös foltsora a hazai példányokon gyakran teljes. Mindkét ivar fonákján a szemfoltok viszonylag kisebbek, a hátulsó szárny töve kékes behintésű, a hím fonákja hidegszürke vagy halvány kávébarna, a nőstényé melegebb, sárgásbarna behintésű. Mindkét ivar belső ívfoltjai tompák, aprók, laposak, sapkaszerűek.
Változékonyság: csak a felszíni narancssárga foltok tekintetében változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben szerpelő faj.
Méret: 30-36 mm.
Repülési idő: június-július, illetve alacsonyabb/melegebb területeken lehet egy részleges augusztusi nemzedéke.
Általános elterjedés: a Palearktikumban elterjedt faj. Alapvetően a magasabb hegyekre lokalizálódik.
Magyarországi elterjedés: hazánkban két alfaja él: a Bükk platóján, az Aggteleki- és Tornai-karszton található az issekutzi alfaj és az Őrségben az allous alfaj.
A hernyó világoszöld, hátán sötétzöld hosszanti vonal fut végig.
Tápnövény(ek): gólyaorr-fajok (Geranium spp.), napvirág-fajok (Helianthemum spp.).
Hasonló faj(ok): Aricia agestis, Aricia eumedon