
Carterocephalus palaemon (Pallas, 1771)
kockás busalepke
Szinonímák: Papilio palaemon, Carterocephalus brontes, Pamphila palaemon, Steropes paniscus
Szárnyainak alapszíne barnásfekete, a rajzolati elemek sárgásvörösek. A szegélytér kerek pettyekből álló homályos foltsora egyenletesen ível, a szegély- és középtér határán haladó foltsor 3 felső és 3-4 alsó foltja nagyjából párhuzamosan ível a szegélytér foltsorával, a közöttük fekvő két foltocska viszont erősen kiugrik a külső szegély felé. A sejt közepén kerek fekete petty van. A hím fonákja világos narancsbarna, a fekete rajzolati elemek a háttérbe szorulnak. Hátulsó szárnya mély barnásfekete, sárgásvörös rajzolati elemeit a szegélytéri foltsor apró, kissé megnyúlt pettyei és a harántér mögött és előtt elhelyezkedő nagyobb foltok alkotják. A nőstény fonákja sárgásszürke, rajzolata halványsárga, a külső szalag foltjai négyszögletesek vagy kucsma alakúak, a belső foltok kerekek vagy tojásdadok. Csápja fekete-sárga gyűrűs.
Változékonyság: a felszín sárga mintázatának kiterjedtsége és árnyalata változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 22-29 mm.
Repülési idő: április-június.
Általános elterjedés: holarktikus faj, Eurázsiában Japántól Északnyugat-Európáig elterjedt, délen hiányzik.
Magyarországi elterjedés: a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és az Alföld északkeleti részén (Nyírség, Szatmár-Beregi-sík) található, helyenként gyakori lehet. Cserjés, magasabb növényzetű gyepekben, tisztásokon, irtásokon, vizes élőhelyeken, valamint nedves erdők füves-lágyszárú szegélynövényzetében él.
A hernyó zöld, világos és sötét csíkokkal, keresztirányban finoman ráncolt. Fűfélék csőszerűen összesodort levelei között él, tartózkodási helyét gyakran változtatja. Kifejlett hernyóként telel. Bábja hosszú, karcsú, halvány okkersárga, hátán és oldalán határozott sötét hosszanti vonalakkal.
Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae), pl. nádtippan-fajok (Calamagrostis spp.) és csenkesz-fajok ( Festuca spp.).
Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.


















