Diarsia mendica (Fabricius, 1775)
pirosrojtú földibagoly

Szinonímák: Noctua mendica, Apamea conflua, Cerastis diducta, Rhyacia ignicola – díszes földibagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

Az elülső szárny alapszíne sárga, vörösessárga vagy vörösesszürke. Feje és tora sárgás- vagy vörösesbarna, az ajaktapogató bíborbarna. Potroha sárgásszürke, vörösbarna farpamaccsal, a hím csáp proximálisan pillás. Egyike legváltozatosabb rajzolatú és színezetű földibagolylepkéinknek. Alapszíne rendszerint sötétsárga vagy sárgásbarna, de vörösesszürke vagy lilásszürke példányai sem ritkák. A keresztvonalak rendszerint halványak, enyhén hullámosak, a kör- és a vesefolt nagy és élesen kirajzolt, gyakran fekete pontokkal kísért; a csapfoltot csúcsi fekete foltja jelzi. A rojt tövén fekete foltocskák vannak. A hátsó szárny sárgás fényű szürkésbarna, a holdfolt gyakran átüt a fonákról. A szegélyvonal sötétbarna, a rojt vörösessárga. A fonák sárgásszürke, a szegélyek vörösesek, az elülső szárny belső fele sötétebb szürke. A keresztvonal és a hátsó szárny holdfoltja erőteljes.

Változékonyság: mintázata nagyon változékony.

Védettség: nem védett.

Méret: 28-35 mm.

Repülési idő: május-július.

Általános elterjedés: eurázsiai faj.

Magyarországi elterjedés: elsősorban középhegységeink hűvösebb élőhelyein található.

Hernyója barna vagy sárgásbarna, három vékony sárga hátvonallal. Minden szelvényen két sárga pont és két hátrafelé sárgával árnyékolt ferde fekete vonás található. A tizenegyedik szelvényen sárga keresztvonal húzódik. A sárga légzőnyílások fekete foltok közepében ülnek. Feje sötétbarna. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): sokféle lágy- és fásszárú növényt elfogyaszt, pl. pitypang-fajok (Taraxacum spp.) és szeder-fajok (Rubus spp.).

Hasonló faj(ok): Diarsia brunnea , Diarsia dahlii , Diarsia rubi