Ecliptopera silaceata (Herrich-Schäffer, 1839)
barna tarkaaraszoló
Szinonímák: Geometra silaceata, Ecliptopera insulata, Cidaria silacearia, Phalaena cuneata
A tőtér sötétszürke, amelyet világos sáv határol; ebben többnyire sötét foltok ülnek. A nagyon széles középtér feketésbarna, és közepén gyakran csaknem elliptikus, fehér „rajzolat” figyelhető meg. A szegélytér barna, rajta több feltűnő, nyílhegy alakú folttal. Két–három, kifelé irányuló csúcs a középtérből indulva olykor narancsszínű csíkokként egészen a külső szegélyig folytatódik. A szárnycsúcs alatt sötét, íves foltok láthatók, a külső szegély mentén pedig fehér, hullámos vonal fut. A hátulsó szárnyak fehéresszürkék, rajtuk világos keresztvonalak és egy apró, fekete, szív alakú folt található. A fej, a tor és a potroh színe barna.
Változékonyság: mintázata változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 23-30 mm.
Repülési idő: áprilistól szeptemberig két nemzedéke repül.
Általános elterjedés: holarktikus faj.
Magyarországi elterjedés: árnyas és nedves erdőkben, erdőszegélyekben, tisztásokon, vízpartokon sokfelé előfordul. Elsősorban az Északi-középhegységben és a Dunántúl nyugati részén él.
A hernyó hosszú és karcsú, színe változékony: zöld vagy hússzínű is lehet. A toron és az utolsó négy potrohszelvényen vöröses vagy feketés középső hátvonal húzódik, a középső szelvényeken feketés pontok láthatók. A hasoldalon fehér vonal fut végig, amelyet olykor rózsaszínes szegély kísér. Bábként telel.
Tápnövény(ek): erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere), erdei deréce (Chamerion angustifolium), varázslófű-fajok (Circaea spp.), füzike-fajok (Epilobium spp.).
