
Epipsilia grisescens (Fabricius, 1794)
hamuszürke földibagoly
Szinonímák: Rhyacia grisescens, Noctua grisescens, Euxoa grisescens – lappangó földibagoly
Az elülső szárny alapszíne ezüstszürke, némi sárgás fénnyel; a hátulsó szárny világos. Az ajaktapogató egészen rövid, egyenes; a hím csápja gyengén fogazott, a nőstényé fonalas. A torszőrzet az elülső szárny alapszínével megegyező, fényes fehéresszürke. A bagolyrajzolat hiányos, a csapfolt mindig hiányzik, a kör- és vesefolt kontúr nélküli, halványan kirajzolódó. Mindhárom keresztvonal vékony, éles fekete csíkként jelentkezik. A külső keresztvonal gyengén ívelt, erősen fogazott. A hullámvonalat a belső szélén kísérő sötét árnyék teszi láthatóvá. A szegélytér világos, a rojttő belső felén, az érközökben fekete pontsor található. A rojt egyöntetű, az alapszínnel megegyező. A hátulsó szárny szürkésfehér, a holdfolt és a keresztvonal árnyéka nagyon halványan látható. A rojt élesen elváló, fehéres. A fonákon általában csak a vesefolt és az elülső szárnyon a külső keresztvonal árnyéka figyelhető meg.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 30-34 mm.
Repülési idő: július-szeptember eleje.
Általános elterjedés: Nyugat-Európától foltszerűen a magashegységek szubalpin zónájában Kis-Ázsián át Turkesztánig megtalálható.
Magyarországi elterjedés: egyetlen példánya 2015-ben került elő a Esztramosról.
Hernyója szürkésbarna, hátvonala feketés, az ötödik szelvényig finom fehér pontozással osztott, minden szelvényen négy apró fekete ponttal. Nyakpajzsa és feje egyaránt fénylő barna. Hernyóként telel.
Tápnövény(ek): lágyszárúakon polifág, pl. csenkesz-fajok (Festuca spp.).