Eupithecia lariciata (Freyer, 1841)
vörösfenyő-törpearaszoló
Szinonímák: Larentia lariciata, Geometra residuata, Eupithecia luteata, Tephroclystis luteata – vörösfenyő törpearaszoló
Az elülső szárny alapszíne fehéresszürke, rajta sötét harántvonalak húzódnak. A középső harántvonal élesen, szögletesen megtörik. Az elülső szegély mentén apró, sötét foltok sorakoznak. A toron fehér szőrpamacs található. A hátulsó szárny fehéresszürke, a belső szegélycsúcs közelében apró, sötét folttal. Az E. subfuscata és az E. virgaureata hasonlít rá, de az E lariciata valamivel erőteljesebb megjelenésű – vastagabb testű, mint rokonai; az utótoron fehéres folt van, amely felülről nem mindig látható a tor domborulata miatt, de ferdén hátulról nézve felismerhető; az elülső szárnyon a sejt alsó sarkánál világosbarna behintés látható; a középvonal a sejtnél általában nem ívelt, hanem hegyesszögben megtört. A tőtér gyakran sötétebb, mint a szárny többi területe.
Változékonyság: mintázata és színe kissé változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 18-22 mm.
Repülési idő: májustól szeptemberig két nemzedéke van.
Általános elterjedés: holarktikus faj.
Magyarországi elterjedés: a dunántúli hegy- és dombvidékeken, valamint az Északi-középhegységben fordul elő. Nem gyakori. Élőhelyei fenyvesek, parkok, arborétumok.
A hernyó színezete és rajzolata igen változatos. Alapszíne barna vagy zöld, testén világos hosszanti csíkok húzódhatnak, hátán pedig harang alakú, sötét foltok sorakozhatnak. Mind a hosszanti csíkok, mind a sötét foltok hiányozhatnak egyes példányokról. Bábként telel.
Tápnövény(ek): európai vörösfenyő (Larix decidua), nyugati tuja (Thuja occidentalis), boróka-fajok (Juniperus spp.), lucfenyő-fajok (Picea spp.).
