Eupithecia ochridata Schütze & Pinker, 1968
mezeiüröm-törpearaszoló
Szinonímák: Eupithecia szelenyii – keskenyszárnyú törpearaszoló, ürmös törpearaszoló
Az elülső szárny alapszíne világosszürke vagy barnásszürke, finom, sötétbarna és feketés rajzolattal. Felületén számos hullámos, helyenként fogazott harántvonal húzódik, amelyek szabálytalan, márványozott mintázatot alkotnak. A középmezőt sötétebb, gyakran kettőzött harántvonalak határolják, a sejtpont apró, fekete, többnyire jól kivehető. Az elülső szegély mentén sötét foltok sorakoznak, a külső szegély közelében pedig világosabb, szürkésfehér vonások figyelhetők meg. A hátulsó szárny valamivel világosabb, finom harántvonalakkal és sötétebb szegélytájékkal. A potroh szürkésbarna, sötétebb harántsávokkal. A második nemzedék példányai nagyon hasonlítanak az E. innotata második generációjának egyedeire; azoktól az elülső szárny sejtjének valamivel világosabb mezője, és a szárnycsúcs alatt lévő csík világosabb színe alapján lehet elkülöníteni.
Változékonyság: mintázata és színe változékony. A nemzedékek között jelentős eltérések vannak. Az első nemzedék egyedei sokkal nagyobbak, világosabbak és tarkább mintájúak, mint a második generáció példányai.
Védettség: nem védett.
Méret: 18-24 mm.
Repülési idő: április-június, július-szeptember.
Általános elterjedés: Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: egykor sokkal többfelé fordult elő, de manapság inkább az Alföld peremvidékére jellemző. Élőhelyei sziklagyepek, sztyepprétek, homokbuckások, száraz és félszáraz gyepek.
A hernyó színezete igen változatos. Egyes példányok élénkzöldek, szinte teljesen mintázat nélküliek, míg mások sárgásbarna vagy vörösesbarna alapszínűek. A barnás változatok hátán nagy, sötét vörösesbarna, rombusz vagy háromszög alakú foltok sorakoznak, amelyeket világos, sárgásfehér, hullámos hosszanti csíkok határolnak. A test felszínét apró, világos szemölcsök és ritkás, rövid serték borítják. Bábként telel.
Tápnövény(ek): üröm-fajok (Artemisia spp.).
