Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Hipparchia semele (Linnaeus, 1758)
barna szemeslepke
Szinonímák: Papilio semele, Parahipparchia semele
Elülső szárnyán a szalag sárga, az egyes érközökben különféle hosszúságúra megnyúlt vagy lerövidült foltokból tevődik össze, a két szemfolt között nincsen még két fehér foltocska. A hímeken a szalag olykor alig látható, mert a sárga szín csak helyenként látszik ki a sűrű barna borítás alól; hátulsó szárnyán a sárga foltok külső része narancsbarna. A hímek elülső szárnya, főleg a tőtől az illatcsíkig fakó sötétbarna, kifelé sárga pettyek derítik fel. A nőstény elülső szárnyának alapszíne fényes sötétbarna. A hím szalagja kevésbé zegzugos mint a nőstényé, a két szemfolt udvara sárga, a szalag külső határa a hímen elmosódott, barna, a nőstényen mindkét oldalon éles, feketésbarna. A hátulsó szárnyak középtere fakó sárgásbarna, a cu érköz szemfoltja a nőstényen nagyobb, mint a hímen, a középtér sötét színe mindkét ivaron erősen kiszögellik az m2-cu2 ér között; a rojtok tarkák. Mindkét ivar fonákja egyforma, csupán a hímen nem követhető nyomon a szalag körvonala az erős barna borítás miatt, a csúcstér és a külső szegély márványozott. A hátulsó szárny sötét barnásszürke, erősen márványozott, a középteret határoló fekete vonal szaggatott, igen zegzugos, a cu érköz szemfoltja apró, a fehér pupillát sűrű, ködszerű folt veszi körül.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Méret: 50-60 mm.
Repülési idő: június-október eleje.
Általános elterjedés: egész Európában elterjedt.
Magyarországi elterjedés: sokfelé előfordul, de az Alföldről csak kevés recens adata van. Ahol élőhelyei háborítatlanok, mint a Bakonyban és a Balaton-felvidéken, gyakori, néha tömeges is lehet. Állományai évenként erősen ingadoznak.
A hernyó szürkésbarna, hátvonala sötét, oldalcsíkjai világosak, oldalvonala feketével szegett vörös, a légzőnyílások feketék.
Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).
Hasonló faj(ok): Arethusana arethusa, Hipparchia statilinus, Hipparchia fagi