Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Libythea celtis (Laicharting, 1782)
csőröslepke
Szinonímák: Papilio celtis – ostorfa-csőröslepke
Szárnyainak alapszíne barnásfekete, az elülső szárny rajzolata narancsbarna, a csúcs mögött fekvő két foltocska azonban fehér. A sejtet sötét folt osztja ketté, a belső rész kiterjedése változó, a szárny középterén elhelyezkedő folt igen nagy, az alatta álló kicsi; valamennyi folt szögletes. A sötét rojtok vége helyenként sárga. A fonák rajzolata lényegében azonos, de az alapszín a szegélyeken és a csúcstérben szürkével márványozott. Hátulsó szárnyának tőterén hosszú szőrzet látható, a rajzolat a csúcs alatt egy kisebb, a szárny külső felében egy nagyobb vörös foltból áll. A fonák barnásszürke, kissé lilás árnyalattal, finom fekete behintéssel és márványozottsággal. A rojt sötét, hegye a felső szegélyen néha fehér.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Méret: 37-45 mm.
Repülési idő: május végétől őszig (szeptember-november) repül, de közben július végétől novemberig ritkábban látható. Az áttelelt imágók már februárban megjelenhetnek és májusig repülhetnek.
Általános elterjedés: holomediterrán, dél-európai, észak-afrikai faj, amely keleten egészen a szubtropikus Ázsiáig hatol.
Magyarországi elterjedés: a délről vándorolt lepkék a negyvenes évek közepétől jelentek meg Magyarországon. Az Alföld nagy részének kivételével mindenütt előfordul, különösen kultúrterületek közelében, ahol tápnövénye a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) él.
A hernyó zöld vagy barna, finom, bársonyos szőrzet borítja, apró sötét pontok tarkítják, hátoldalát halványabb, oldalait erősebb rózsa- vagy bíborvörös csíkok díszítik.
Tápnövény(ek): nyugati ostorfa (Celtis occidentalis).
Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.