Nola cucullatella (Linnaeus, 1758)
barna pamacsosszövő
Szinoníma: Phalaena cucullatella
A szárnytő sötét szürkésbarna. Feje és tora fehéresszürke, gallérján finom sötét vonal van, válltakarói szürkék. Potroha halvány szürkésbarna, sötét pamacsokkal, a hím farpamacsa barnás. Elülső szárnya viszonylag széles, a belső keresztvonal feketés, folyamatosan ívelt, igen széles. A középtér az árnyékvonalig fehéresszürke, az árnyékvonal szürke, halvány, a sejt alsó szélénél erősen megtörik, a holdfolt fehéres, halvány. A középtér külső fele sötétebb szürke, a külső keresztvonal vékony és éles, feketésbarna, a cu ereknél hullámos, kívülről finom világos vonal kíséri. A hullámvonal szürke, szögletes hullámokat vet, a szegélytér belső fele barnásszürke, a külső erősebben szürke árnyalatú. Hátulsó szárnya világos szürkésbarna, szegélytere árnyalatnyival sötétebb, holdfoltja haloványan átüt a fonákról, de hiányozhat is. Fonákja szürke, barnás árnyalattal, a hátulsó szárny holdfoltja viszonylag jól kivehető.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 16-20 mm.
Repülési idő: május-június, július-augusztus.
Általános elterjedés: egész Európában elterjedt faj.
Magyarországi elterjedés: főleg nedves területeken él, ott gyakori is lehet.
Petéje lapos és ovális alakú, pólusain kissé bemélyedt. A felső pólus közepe sötét. A pete felső részén finom hálózatos struktúra is van. Hernyója lapos, rövid. Testének színe barnásszürke, hátán világos, széles csík és foltozat van. Oldalán sötét foltos oldalvonal húzódik. Szőrzete sárgásbarna, feje fekete. Késő nyártól, áttelelés után, júniusig táplálkozik. Bábozódáshoz fehéresszürke, kéregdarabokat is tartalmazó csónak alakú szövedékébe húzódik, melyet gyakran ágvillához erősít. Először a szövedék oldalfalait készíti el, majd felülről zárja be.
Tápnövény(ek): madárbirs-fajok (Cotoneaster spp.), galagonya-fajok (Crataegus spp.), csonthéjas magvú gyümölcsök (Prunus spp.), berkenye-fajok (Sorbus spp.).
