Parexarnis fugax (Treitschke, 1825)
pusztai földibagoly

Szinonímák: Actebia fugax – pusztalakó földibagoly

Noctuidae – Bagolylepkék családja   

A fej és a tor sötétebb zöldesszürke, fehéres pikkelyszőrökkel kevert; a potroh fehéresszürke szőrzettel fedett, csak a potrohvég sötétebb. Az elülső szárny olajszürke vagy világos zöldesszürke, intenzív szemcsés-grízes fehér és barna behintéssel. A rajzolati elemek széles-pásztásak, eléggé elmosódóak. A belső és a külső keresztvonal kettős, széles, erősen hullámos, sárgás kitöltésű, az árnyékvonal változó erősségű, barnásszürke vagy sötétbarna szalag. A körfolt apró és homályos, sötétszürke, néha teljesen hiányzik, a vesefolt nagy, részben halványan körülrajzolt, részben csak szürkés kitöltése jelzi. A hullámvonal sárgásszürke vagy fehéres, erősen zegzugos, belülről sötétebb árnyék kíséri. A rojttő egy fekete pontsor, a rojt zöldesszürke, rendszerint erősebben foltozott. A hátulsó szárny selymes sárgásfehér, a szárnytő és az erek fakó sárgásszürkével fedettek. A holdfolt elmosódó, de szinte mindig megvan, a szegélytér sötétebb behintése gyér, a szárnyszegély mentén rendszerint hiányzik. A rojt tővonala egy sor sötét pontocska, a fehér rojtban csak ritkán van sötétebb rojtpikkely. A fonák selymes fehéresszürke vagy sárgásfehér, az elülső szárny belső terén és a hátulsó szárny elülső szegélyén sötétebb szürke és/vagy barnás behintés van. Az elülső szárny csúcsfoltja, nagy, kerek holdfoltja és széles, pásztás keresztvonala jól kivehetőek; a hátulsó szárnyon a keresztvonal eléggé elmosódó, szakadozott, a holdfolt éles. A rojttő mindkét szárnyon éles, sötétbarna.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Méret: 44-54 mm.

Repülési idő: májustól szeptemberig repül közbeiktatott átnyaralással.

Általános elterjedés: Nyugat- és Közép-Európától az Urál-lábi homokterületeken át Kínai-Turkesztánig terjedt el.

Magyarországi elterjedés: meleg homokpusztákon, mész- és dolomitgyepekben él. Egykor - nagyjából a 1970-es évekig - egyes élőhelyeken (például az Északi-középhegységben, Budapest környékén) akár gyakori is lehetett. Ezt követően eltűnt, évtizedek óta nem látták.

A hernyó fényes világosbarna, hátán két széles, erősen szakadozott, az alapszínnél sötétebb sávval. Oldalvonala világos, fekete légzőnyílásokkal. Nyakpajzsa fehéres, két fekete sávval és két fekete folttal, feje világosbarna. Hernyóként telel.

Tápnövény(ek): kutyatej-fajok (Euphorbia spp.).

Hasonló faj(ok): hazánkban nincs.