A hátulsó szárny fonákjának közepén a tőből kiindulva széles fehér csík vonul végig. A hím szárnyainak felszíne ezüstösen csillogó, kissé zöldes árnyalatú égszínkék, a középtér ragyogó tükrét széles, befelé elhomályosuló fekete szegély veszi körül, az erek külső fele fekete. A nőstény szárnyainak felszíne sötétbarna, a hátulsó szárnyon olykor láthatók a szegélyfoltsor vörös szalagjának nyomai. Mindkét ivar szárnyainak fonákja élénk világos kávébarna, legszembeszökőbb eleme a szemfoltsor, amelynek egyes pettyei gyakran hiányoznak; a szegélyfoltsor többnyire csak világos foltocskák jelzik, a hátulsó szárny fehér csíkja mindig éles, erőteljes. A szárnyak felszínén mindkét ivar rojtja fehér, a fonákon fehéresbarna.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 32-36 mm.

Repülési idő: július-augusztus.

Általános elterjedés: közép- és dél-európai faj, amely délen Törökországig, keleten Mongóliáig található. Európában szigetszerűen fordul elő; a magasabb hegyekben (a Délnyugat-Alpokban) azonban nagyobb, összefüggő területeken található. Mozaikos elterjedése miatt számos alfajt képez.

Magyarországi elterjedés: egykor a budai hegyekben: Hármashatár-hegy, János-hegy, Szabadság-hegy, Irhás-árok/Farkas-völgy, Makkosmária, illetve tágabb környékén, így Törökbálinton, Pomázon és Maglódon is, valamint Esztergomban gyűjtötték. Eleve fragmentálódott élőhelyei folyamatosan zsugorodtak, utolsó hazai lelőhelyéről, a budai Harang-völgyből a fokozott védelem ellenére kipusztult a terület helytelen kezelése miatt. Az utolsó példányokat 2014-ben látták. A Kárpát-medencében ez volt az egyetlen ismert élőhelye. Rendszeres monitorozás történt, 2007-ben volt az egyedszáma a legmagasabb (több mint 40), 2014-ben viszont már csak négy hím és egy nőstény, 2015-ben és 2016-ban már egyetlen egyedét sem figyelték meg.

A hernyó finoman szőrözött, zöldessárga, világosabb és sötétebb zöld csíkok és sárga oldalvonal díszítik.

Tápnövény(ek): takarmánybaltacim (Onobrychis viciifolia).

Hasonló faj(ok): Polyommatus admetus, Polyommatus daphnis

     Mi a különbség?

×

Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.

P. admetus ♂

P. damon ♂

P. daphnis ♂

P. admetus ♀

P. damon ♀

P. daphnis ♀

  A hím és nőstény P. daphnis hátulsó szárnyának szegélye csipkés.
  A nőstény P. admetus hátulsó szárnyának felszínén a szegély közelében látszódik néhány barnássárga folt.
  A hím P. damon elülső szárnyának felszínén a sötét szegély széles.

P. admetus

P. admetus

P. damon

P. daphnis ♂

P. daphnis ♀

  A P. damon hátulsó szárnyának fonákján egy jól látható, markáns fehér sáv díszlik. A P. admetus (ritkán) és a nőstény P. daphnis esetén itt egy halvány, nyílhegyszerű fehér folt látható.
  A hím és nőstény P. daphnis hátulsó szárnyának szegélye csipkés.