Tholera cespitis ([Denis & Schiffermüller], 1775)
sötét fésűsbagoly
Szinonímák: Noctua cespitis – barna pázsitbagoly
Az erek az az alapszínnel megegyező színűek. Feje rövid, sűrű sötétbarna szőrzettel fedett, az ajaktapogató rövid, előreálló. A hím csápja kétszeresen fogazott, tengelye sárgásfehér. A nőstény csápja fonalas, barna. A tor robusztus, az elülső szárny alapszínével megegyező, egyöntetű sötétbarna. Az utótori pamacs erőteljes, felálló. Potroha szürkésbarna. Az elülső szárnyon a bagolyrajzolat teljes, egyes példányokon a csapfolt alig látható. Keresztvonalai halványak, kettősek, a hullámvonal sárgásbarna. A kör- és vesefolt sárgásbarna keretű, kitöltésük az alapszínnel megegyező. A rojt hosszú, rajzolatlan, a rojttő világosabb barna. A hím hátulsó szárnya tejfehér vagy sárgásfehér, gyenge barna behintéssel, a szegélytér barnásfehér, a holdfolt és a keresztvonal alig látható. A nőstény hátulsó szárnyát erős szürkésbarna behintés fedi, a fehér alapszín csak a tőtérben látható. A keresztvonal jól kivehető, a holdfolt rendszerint hiányzik. Az elülső szárny fonákja szürkésbarna, a hátulsó fehéres, változó erősségű szürkésbarna fedettséggel; a holdfoltok halványak.
Változékonyság: nem változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 31-41 mm.
Repülési idő: augusztus-október.
Általános elterjedés: holomediterrán-iráni faj, Európában szinte mindenütt előfordul, ismeretes Észak-Afrika nyugati partvidékéről is; legkeletibb előfordulási helye Észak-Iránban van.
Magyarországi elterjedés: a zárt erdőterületektől eltekintve sokfelé előfordul, de általában ritka.
Hernyója fényes sötétbarna, nyak- és farpajzsa fekete. A hát- és mellékhátvonalak világosbarnák, keskenyek. Oldalvonala hasonló színű, benne ülnek a fekete légzőnyílások. A feje sárgásbarna. Hernyóként (kivételesen peteként) telel, július elején bábozódik.
Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).
Hasonló faj(ok): Luperina testacea , Aporophyla lutulenta