Szárnyainak alapszíne barnásfekete, a két szárnyon végigfutó széles és ferde harántsáv az érközökben kialakult hosszúkás foltokból áll (a hímen keskenyebb, a nőstényen szélesebb), sárgás árnyalatú krétafehér, a hímeken majdnem egyenes, a nőstényeken kissé ívelt; a hátulsó szárny közepén kiszélesedik, főként a nőstényeken. Elülső szárnyának két szemfoltja a csúcstérben, illetve a cu érközben helyezkedik el, a hímeken többnyire nincs pupillájuk, vagy csak néhány fehér pikkely maradt meg belőlük, a nőstényeken a fehér csak ritkán hiányzik. A nőstények elülső szárnyán még egy harmadik folt is lehet közvetlenül az alsó fölött, ez azonban rendszerint apró. Szárnyainak fonákja sárgásfehér, amelyet lényegében a felszínnek megfelelő, barna rajzolati elemek díszítenek. Az elülső szárnyon a legsötétebbek a sejt foltjai, a hím alsó szemfoltja apró, a nőstényéi majdnem egyforma nagyok. A hátulsó szárny rajzolati elemei széles, világos és sötét harántszalagokból állnak, a világos árnyalatú alapszínt a nőstényeken szürkésbarna pikkelyek borítják, ezért a rajzolati elemek is kevésbé szembetűnőek, mint a hímeken. A szárnyat apró, barna vonalkák márványozzák, a szemfoltokból csak az apró, fehér pupillák maradtak meg.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 55-62 mm.

Repülési idő: július közepe-szeptember.

Általános elterjedés: az Ibériai-félszigettől, illetve Észak-Afrikától Dél-Európán át Délnyugat-Ázsiáig terjedő faj. Észak- és Közép-Európában a faj kipusztulás-közeli vagy kipusztult, veszélyeztetett státuszú. Állománya Dél-Európában is csökken, habár nem ilyen mértékben.

Magyarországi elterjedés: egykor sokfelé, főként mészköves és homokos területeken fordult elő: Budapest környékén, az Északi-középhegységben és a Dunántúlon (Vértes, Bakony, Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl), mára azonban a legtöbb korábbi élőhelyén kipusztult. A Vértesben a 80-as években még többfelé gyakori volt, jelenleg már nem található. A Keleti-Bakonyban még sokfelé van, a Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken lokális.

A hernyó sárgásszürke, sötétszürke, széles hát- és oldalvonalakkal.

Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).

Hasonló faj(ok): Brintesia circe, Hipparchia fagi, Hipparchia statilinus

     Mi a különbség?

×

B. circe

C. briseis

H. fagi

H. fagi

  A B. circe hátulsó szárnyának felszínén a fehér harántsáv az egész szárny területén élesen rajzolt. A C. briseis és a H. fagi esetén ez a belső szegély felé elhalványul.
  A C. briseis és a H. fagi elülső szárnyának felszínén két szemfolt látható, a C. briseis esetén mindkettő nagy méretű.

B. circe

H. fagi

H. semele

H. semele

A. arethusa

A. arethusa

H. statilinus

H. statilinus

C. briseis

C. briseis

  A B. circe hátulsó szárnyának fonákján a szárnytő felé is látható egy rövid fehér harántsáv. A H. fagi fekete harántvonala középen nyújtott, vízszintes. A C. briseis belső barna harántsávja középen megszakad.
  A H. fagi elülső szárnyának fonákján a szemfolt környékén kevéssé kiterjedt sárga behintés látható, ez a H. semele és az A. arethusa esetén a szárnyszegélyekig kiterjed és narancssárgába hajló. A H. statilinus esetén csak a szemfolt körül alkot egy gyűrűt.
  A H. fagi és a H. semele hátulsó szárnyának fonákján látható egy belső határozott, zegzugos, fekete harántvonal is.
  A C. briseis elülső szárnyának fonákján a szárnytő közelében egy nagy fekete folt díszlik.