Nappali lepkék térképezése Magyarországon a Természeti Örökségünk Alapítvány koordinálásában.
Colias hyale (Linnaeus, 1758)
fakó kéneslepke
Szinoníma: Papilio hyale
Elülső szárnya megnyúlt, a csúcs felé elkeskenyedő, sokszor hegyes, alapszíne halvány kénessárga, a nyári példányokon a legtisztább, tavasszal és ősszel homályosabb, a nőstényeké sárgászöld. A sejtvégi folt szabálytalan, gyakran keskeny, sávszerű, a fonákon többnyire szürke mag díszíti, hátulsó szárnyának sejtfoltja sárgás narancsszínű, megosztott, a felső része kicsi, az alsó nagy. A hímek elülső szárnyának fekete szegélye széles, rendszerint a középtér felé is hiánytalan, a benne lévő foltok nagyok, hátulsó szárnyán gyakori a kettős szegély (főként nyár végén és ősszel), benne elmosódott foltok észlelhetők, a szárny gyakran elsötétül. A fonák alapszíne durvább, fénymázszerűen csillogó, a szegélytér foltjai terjedelmesebbek, néha igen nagyok és élesek.
Változékonyság: igen változékony színezetben és rajzolatban, előfordulnak sárga alapszínű nőstények (f. flava).
Védettség: nem védett.
Méret: 29-52 mm.
Repülési idő: áprilistól novemberig három vagy négy nemzedéke fejlődik.
Általános elterjedés: Észak-Európától Franciaország középső részéig, Észak-Olaszországtól Dél-Albániáig, s Törökország középső részétől Északnyugat-Iránon át Szibériában a Vilui folyóig terjedt el.
Magyarországi elterjedés: mindenütt gyakori.
A hernyó az első és a második vedlés után egyaránt sötétzöld, a harmadik vedlés után sincsenek rajta pontok, ellenben az oldalain és a légzőnyílásokon áthaladó sárga vonalak igen élesek, a negyedik vedlés után nagyon hasonlít a Colias croceus hernyójára.
Tápnövény(ek): koronafürt-fajok (Coronilla spp.), kerep-fajok (Lotus spp.), lucerna-fajok (Medicago spp.), somkóró-fajok (Melilotus spp.), bükköny-fajok (Vicia spp.), here-fajok (Trifolium spp.).
Hasonló faj(ok): Colias erate, Colias alfacariensis, Colias croceus f. helice