Eupithecia graphata (Treitschke, 1828)
hangyabogáncs-törpearaszoló
Szinonímák: Cidaria graphata, Eupithecia mayeri, Acidalia corticulata, Eupithecia graeciata – hangyabogáncs törpearaszoló
Az elülső szárny alapszíne fehéresszürke vagy világos barnásszürke, sűrű, sötétszürke és barnás behintéssel. Felületén számos finom, hullámos, helyenként fogazott harántvonal húzódik, amelyek gyakran szabálytalan, márványozott rajzolatot alkotnak. Az elülső szegély mentén sötétebb foltok figyelhetők meg, a külső szegély közelében pedig a rajzolat helyenként erőteljesebb. A sejtpont apró, többnyire halvány vagy alig felismerhető. A hátulsó szárny valamivel világosabb, finom, szürkésbarna harántvonalakkal és sötétebb szegélytájékkal. A potroh világosszürke vagy szürkésbarna, sötétebb harántsávokkal. Az E. semigraphata és az E. impurata fajokkal lehet összetéveszteni, ám az E. graphata azoknál kisebb, elülső szárnyának csúcsa hegyesebb, keresztvonalai egyenletesebben íveltek és szabályosabban hullámosak, valamint a sejtvégi foltja kisebb.
Változékonyság: mintázata kissé változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Méret: 17-21 mm.
Repülési idő: április végétől szeptember elejéig két nemzedéke repül.
Általános elterjedés: az Uráltól az Ibériai-félszigetig szórványosan elterjedt faj. Elterjedésének északi határa a Kárpátok.
Magyarországi elterjedés: lokális, ám élőhelyein gyakori is lehet. A Dunántúli-középhegységben, a Dél-Dunántúlon és a nyugati határvidéken él. Élőhelyei száraz gyepek, sziklagyepek, sztyepprétek és karsztbokorerdők.
A hernyó világos szürkésbarna vagy barnás alapszínű. Hátán több, egymással párhuzamosan futó, finom, sötétebb barna hosszanti csík húzódik, amelyeket keskeny, világosabb sávok választanak el egymástól. A test oldalai világosabbak, a hasi oldal halvány színezetű. A fej kicsi, világosbarna. Bábként telel.
Tápnövény(ek): fátyolvirág-fajok (Gypsophila spp.), kőhúr-fajok (Minuartia spp.), kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis).
