Noctua pronuba (Linnaeus, 1758)
nagy sárgafűbagoly
Szinonímák: Triphaena pronuba – nagy sárga-fűbagoly
A hátulsó szárny sötét szegélye egy keskeny csík. Feje fehéresszürke, ajaktapogatója oldalt sötétbarna, gallérjának csúcstere sötét, alatta fehéres alapon vörhenyes félkörívvel. Tora különböző árnyalatú barna, a válltakarók széle sötétebb és világosabb szőrökkel gyengén kirajzolt; a potroh sárgásbarna. Az elülső szárny alapszíne és a rajzolat erőssége igen változó, nem ritkák a teljesen egyszínű, rajzolatlan példányok sem. A keresztvonalak elmosódtak, enyhén hullámosak, kettősek; a köztük lévő tér széles, az alapszínnél világosabb. A körfolt világos, a vesefolt általában sötét kitöltésű, a keretük kettős, világos és sötét vonalból áll, a csapfolt szinte mindig hiányzik. A hullámvonal homályos, az alapszínnél kevéssel világosabb, alig hullámos. A szárny szélen vörhenyes vonal és apró sötétbarna foltocskák vannak, a rojt többé-kevésbé egyszínű. A hátulsó szárny élénk vörösessárga, viszonylag széles, mindkét szélén hullámos sötétbarna szegélysávval. Az elülső szegély és az erek egy része halvány sötétebb behintéssel, a szárny külső szegélye és a rojt az alapszínnel egyező sárga. A fonák szürkés behintésű sárga, az elülső szárny nagy része és a hátulsó szárny szegélysávja sötétebb barna, az elülső szárny szegélytere és a hátulsó szárny elülső szegélye vörhenyes behintésű sárga. A külső keresztvonal csak nyomokban látszik, a holdfolt általában mindkét szárnyon megtalálható, de csak igen halványan kirajzolódó.
Változékonyság: alapszíne és mintázata rendkívül változékony.
Védettség: nem védett.
Méret: 44-56 mm.
Repülési idő: májustól októberig egy hosszan elnyújtott nemzedéke van egy rövid, közbeiktatott átnyaralással.
Általános elterjedés: vándorfaj, Európában, a Közel-Keleten, valamint Észak-Amerikában elterjedt.
Magyarországi elterjedés: mindenütt előfordul, gyakori, olykor tömeges.
A hernyó alapvetően kétféle lehet. A gyakoribb esetben az alapszín sötét szürkésbarna, hátán három szaggatott világos vonallal. A negyedik szelvénytől kezdve mindegyiken egy hosszanti irányba nyújtott fekete foltot találhatunk. Oldalvonala fénytelen vörös; légzőnyílásai feketék; feje barna. Ritkábban az alapszín világoszöld, a háton két erősen szaggatott fekete sávval. Ilyenkor az oldalvonal és a fej sötétzöld. Hernyóként telel.
Tápnövény(ek): sokféle lágy- és fásszárú növényt elfogyaszt, pl. lórom-fajok (Rumex spp.) és fűz-fajok (Salix spp.).
