Szárnyainak alapszíne halványabb-sötétebb narancssárga, a fekete pettyekből álló mintázat igen szabályos. Hátulsó szárnyának fonákján az ezüstszínű foltok igen nagyok, szinte érintkeznek egymással, a belső gyöngysor sötét rozsdabarna szalagban elhelyezkedő pettyekből áll, amelyeknek apró, ezüstszínű pupillájuk van. A rokon fajok közül egyiknek sincsenek ennyire fényes ezüstfoltjai.

Változékonyság: a nemzedékek méretükben és színükben térhetnek el, az első kisebb.

Védettség: nem védett.

Méret: 42-50 mm.

Repülési idő: vándorfaj, négy nemzedéke márciustól novemberig repül. Tavasszal a délről érkező és a helyben kikelő példányai keverednek.

Általános elterjedés: a Kanári-szigetektől a Szaharán át Indiáig és Kínáig, valamint a magas északig elterjedt faj; a vándorlepkék közé tartozik, a közép-európai populációkat évenként déli eredetű vándorok frissítik fel.

Magyarországi elterjedés: közönséges, mindenütt előfordul. A nyílt területeket kedveli, réteken, erdőszegélyeken, tisztásokon található, de településeken is rendszeresen előfordul.

A hernyó szürkésfekete, finom, megosztott sárgás hátvonalakkal, oldalain fekete foltsorral és elmosódott barnássárga vonalkákkal, az áltüskék barnássárgák, feje feketésbarna. Telelhet bábként, hernyóként és imágóként is. Bábja sötétbarna, hátán nagy, nyeregszerű fehér folttal. Kisebb fehér vagy fémes fényű foltok is tarkítják. Mintázata madárürülékre emlékeztet, így könnyen elkerüli a ragadozók figyelmét.

Tápnövény(ek): ibolya-fajok (Viola spp.), baltacim-fajok (Onobrychis spp.).

Hasonló faj(ok): Argynnis aglaja, Argynnis adippe, Argynnis niobe, Argynnis laodice, Argynnis pandora, Argynnis paphia

     Mi a különbség?

Issoria lathonia és Argynnis-fajok

×

Megjegyzés: az A. adippe, A. aglaja és A. niobe fajok felszín alapjáni elkülönítése nagy gyakorlatot igényel. A fonák mintázatának fotózása vagy megfigyelése célszerű.

I. lathonia

A. adippe ♂

A. adippe ♀

I. lathonia

A. aglaja ♂

A. aglaja ♀

A. niobe ♂

A. niobe ♀

A. laodice ♂

A. laodice ♀

A. paphia ♂

A. paphia ♀

A. p. f. valesina

A. pandora ♂

A. pandora ♀

  Az I. lathonia elülső szárnyának külső szegélye homorú, az A. adippe és az A. niobe esetén ez kevésbé homorú, míg az A. aglaja esetén a legkevésbé homorú, olykor már kerekded, valamint szegélye vastag, egyöntetű fekete.
  Az I. lathonia, A. adippe, A. niobe és az A. aglaja esetén a hátulsó szárny felszínén a szegélyben két párhuzamos fekete vonal díszlik.
  Az Argynnis-fajok esetén az elülső szárnyak felszínén mindig illatcsík (androconium) látható, tehát az erek vastagabbnak tűnnek. Az A. niobe nőstény esetén a szárnytő sötét behintése kiterjedt.
  Az A. laodice nőstény elülső szárnyának felszínén a csúcstérben egy fehér folt látható.

I. lathonia

A. adippe

A. a. f. cleodoxa

A. aglaja

A. niobe

A. niobe

A. laodice

A. paphia

A. p. f. valesina

A. pandora

  Az I. lathonia hátulsó szárnyának fonákján nagyméretű ezüstös foltok díszlenek, az A. adippe esetén ezek kisebbek, míg az A. aglaja esetén kerekdedek. Az A. laodice hátulsó szárnyának fonákját lilás behintés fedi.
  Az A. niobe hátulsó szárnyának fonákján a szárnytőnél téglavörös alapon egy vajszínű folt díszlik és a szegélyben lévő sapka alakú foltok erőteljesek, jól látszanak. Az A. adippe f. cleodoxa esetén ezek halványak. Az A. paphia hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy zöld foltsor díszlik, az A. pandora esetén ez a rész egyöntetű zöld.
  Az A. aglaja hátulsó szárnyának fonákján a pupillás foltsor hiányzik. Az A. pandora elülső szárnyának fonákján erős húspiros behintés látható.