Alapszíne élénk rókavörös, elülső szárnyának felső szegélyén három nagy, négyszögletes fekete folt van, köztük két sárga folt foglal helyet; az utolsó fekete folt és a fekete csúcstér között pedig egy fehér folt látható. A cu₂ és az an₂ ér között fejlett fekete folt van a sejt alatt, előtte pedig sárga, foltszerű térség; a szegélytéren fekete sáv húzódik végig, benne kék, kúp vagy kucsma alakú foltok sora, míg a szegélysávot két barna és két sárga vonal alkotja. Hátulsó szárnyának belső fele fekete, szőrzete sárgásbarna, kifelé sárgás szín határolja, majd az alapszín széles mezőjét a szegély feketével keretezett kék, kúpos foltjainak sora; a szegély „kapilláris” csíkja vörhenyes, a rojt sárga. Fonákján a szárnyak belső fele sötét fahéjszínű, előtte halványsárga (elülső szárny), a csúcstér barna, a szegélyfoltsor ibolyás vagy ólomszürke. A hátulsó szárny külső fele barnával márványozott, a szegélyfoltsor ólomszürke.

Változékonyság: az elülső szárnyakról hiányozhatnak a fekete pontok (ab. ichnusioides).

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Méret: 40-52 mm.

Repülési idő: első nemzedéke május-júliusban, a második július-szeptemberben, majd áttelelés után már akár februártól áprilisig repül.

Általános elterjedés: egész Eurázsia mérsékelt éghajlatú területén megtalálható.

Magyarországi elterjedés: hazánkban mindenütt előfordult egykor, még kertvárosokban is. Az állományok nagyságát vélhetően klimatikus tényezők, az elvándorlás és a parazitáltság együtt befolyásolja, olykor látványosan. Újabban az állománycsökkenés megállt és megint sok helyütt újra megfigyelhető.

A hernyó fekete vagy szürkésbarna, elmosódott sárga vagy zöld árnyalatú hát- és oldalvonalakkal, áltüskéi a hátán feketék, oldalt sárgák. Tápnövényein társasan él.

Tápnövény(ek): csalán-fajok (Urtica spp.).

Hasonló faj(ok): Nymphalis c-album, Nymphalis polychloros, Nymphalis xanthomelas, Nymphalis vau-album

     Mi a különbség?

Rókalepkék és a c-betűs lepke

×

N. urticae

N. polychloros

N. xanthomelas

N. vau-album

N. c-album

N. c-album

  A N. urticae, N. xanthomelas és a N. vau-album elülső szárnyának felszínén a csúcstérben fehér folt látható, a N. vau-albumnál a hátulsó szárnyon is díszlik egy fehér folt, ez azonban csak előretolt elülső szárny esetén látszik. Figyelem: az áttelelt, kopott N. polychloros példányok elülső szárnyának csúcsterében is előfordulhat fehér folt, ilyenkor a hátulsó szárny fekete szegélyének vastagságát kell figyelni, ami a N. xanthomelas esetén mindig szélesebb!
  A N. urticae elülső szárnyának felszínén az elülső szegély mentén elhelyezkedő fekete foltok között sárgás az alapszín, ami leér ezen foltok alsó részéig.
  A N. vau-album és a N. c-album hátulsó szárnyának felszínén a szegély mentén egy sárga foltsor látható.
  A N. c-album szárnyainak felszínén a szegély sárga vagy téglavörös, de nem fekete.

N. urticae

N. polychloros

N. xanthomelas

N. vau-album

N. c-album

N. c-album

  A N. urticae hátulsó szárnyának fonákján a két tónust elválasztó fekete vonal a szárny közepén erősen megtörik.
  A N. polychloros és a N. xanthomelas hátulsó szárnyának fonákján egy apró, fehér folt látható. Ez a N. vau-album esetén inkább egy L betűre emlékeztet, míg a N. c-album esetén egy C betűt formál.
  A N. polychloros lábai feketék vagy sötétbarnák, tehát sötét színűek, míg a N. xanthomelas lábai sárgák, világosak.
  A N. vau-album hátulsó szárnyának fonákján a szegély mentén egy kékesszürke foltsor húzódik, a N. c-album esetén ez dupla és zöld vagy kékeszöld.