A hím szárnyainak alapszíne narancssárga, az elülső szárny tőtere és a hátulsó szárny belső fele erős zöld behintésű. A nőstényen csak az elülső szárny csúcsterében és a külső szegélyek mentén látszik az alapszín. A rajzolat mélyfekete, a nőstényen terjedelmesebb, a hím illatcsíkos erei szembeszökők, zöldek, de kicsit keskenyek. Az elülső szárny rajzolatának jellegzetessége, hogy a sejtvégi b-alakú fekete folt érinti a mögötte álló S-alakú vonal alsó részét. Elülső szárnyának fonákján a csúcstér élénkzöld, a szárny többi része húspiros. A hátulsó szárny ugyancsak élénkzöld, amelyet különböző kiterjedésű ezüstfehér harántsávok vagy vonalkák díszítenek; a gyöngyfoltsor apró, ezüstfehér pontocskák képviselik, környékük kissé pirosas.

Változékonyság: nem változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 5000 Ft. A Vörös Könyvben szereplő faj.

Méret: 60-80 mm.

Repülési idő: május vége-október.

Általános elterjedés: dél- és közép-európai, illetve ázsiai faj. Egyedei vándorolnak.

Magyarországi elterjedés: országszerte elterjedt, de állománya erősen fluktuál. A negyvenes- ötvenes évek után állománya hosszabb időre lecsökkent, illetve a legtöbb helyről el is tűnt. A kilencvenes évek elején tért vissza, azóta országszerte elterjedt, de csak egyes években gyakori.

A hernyó olyan, mint az Argynnis paphiaé, de áltüskéi rövidebbek.

Tápnövény(ek): ibolya-fajok (Viola spp.).

Hasonló faj(ok): Issoria lathonia, Argynnis aglaja, Argynnis adippe, Argynnis niobe, Argynnis laodice, Argynnis paphia

     Mi a különbség?

Issoria lathonia és Argynnis-fajok

×

Megjegyzés: az A. adippe, A. aglaja és A. niobe fajok felszín alapjáni elkülönítése nagy gyakorlatot igényel. A fonák mintázatának fotózása vagy megfigyelése célszerű.

I. lathonia

A. adippe ♂

A. adippe ♀

I. lathonia

A. aglaja ♂

A. aglaja ♀

A. niobe ♂

A. niobe ♀

A. laodice ♂

A. laodice ♀

A. paphia ♂

A. paphia ♀

A. p. f. valesina

A. pandora ♀

A. pandora ♂

  Az I. lathonia elülső szárnyának külső szegélye homorú, az A. adippe és az A. niobe esetén ez kevésbé homorú, míg az A. aglaja esetén a legkevésbé homorú, olykor már kerekded, valamint szegélye vastag, egyöntetű fekete.
  Az I. lathonia, A. adippe, A. niobe és az A. aglaja esetén a hátulsó szárny felszínén a szegélyben két párhuzamos fekete vonal díszlik.
  Az Argynnis-fajok esetén az elülső szárnyak felszínén mindig illatcsík (androconium) látható, tehát az erek vastagabbnak tűnnek. Az A. niobe nőstény esetén a szárnytő sötét behintése kiterjedt.
  Az A. laodice nőstény elülső szárnyának felszínén a csúcstérben egy fehér folt látható.

I. lathonia

A. adippe

A. a. f. cleodoxa

A. aglaja

A. niobe

A. niobe

A. laodice

A. paphia

A. p. f. valesina

A. pandora

  Az I. lathonia hátulsó szárnyának fonákján nagyméretű ezüstös foltok díszlenek, az A. adippe esetén ezek kisebbek, míg az A. aglaja esetén kerekdedek. Az A. laodice hátulsó szárnyának fonákját lilás behintés fedi.
  Az A. niobe hátulsó szárnyának fonákján a szárnytőnél téglavörös alapon egy vajszínű folt díszlik és a szegélyben lévő sapka alakú foltok erőteljesek, jól látszanak. Az A. adippe f. cleodoxa esetén ezek halványak. Az A. paphia hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy zöld foltsor díszlik, az A. pandora esetén ez a rész egyöntetű zöld.
  Az A. aglaja hátulsó szárnyának fonákján a pupillás foltsor hiányzik. Az A. pandora elülső szárnyának fonákján erős húspiros behintés látható.