A hím elülső szárnyán a sejtvégi folt éles, a sejt másik foltja igen apró, a nőstényén csak a belső foltsor látható, a szegélyfoltsort elnyomja a külső sötét szegély. A hím szárnyai felülről aranyló tűzvörösek, az elülső szárny szegélye keskeny, legszélesebb a csúcs körül, a hátulsó szárnyon az analis tér barna, a szegélyfoltsorból csak a külső fekete pontsor látható. A nőstény elülső szárnya tompább sárgásvörös, a sejt két foltja, a belső foltsor és a külső szegély széles fekete behintése erős. Hátulsó szárnya barnásfekete, a külső szegélyfoltsor vörös szalagja szembetűnő és élénk színezetű. Az elülső szárny erei feketék, a hátulsóéi vörösek. Mindkét ivar elülső szárnyának fonákja halvány sárgásvörös, a szegélyfoltsorból csak a belső ívfoltok látszanak; a hátulsóé hamvasszürke, a tő körül kékesszürke, a rajzolat élénk és teljes.
Változékonyság: az első nemzedék nagyobb, mint a többi, illetve előfordulhatnak halvány alapszínű példányok vagy akár teljesen fehérek is. A hazai populációk melegebb színükkel, hamvasabb szürkéjükkel és egyes rajzolati különbségek révén térnek el a Brit-szigetekről leírt (Haworth, 1802), mára kipusztult törzsalaktól és a hozzá legközelebb álló Lycaena dispar batavustól.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Közösségi jelentőségű (Natura 2000) faj, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő faj.
Méret: 26-42 mm.
Repülési idő: május-július, július-szeptember és lehet egy harmadik részleges nemzedéke is (szeptember-október).
Általános elterjedés: a Palearktikum nagyobb részében előfordul, de nagy területekről hiányzik, nyugat-európai populációi elszigeteltek.
Magyarországi elterjedés: országszerte előfordul, sok területen gyakori. Főként változatos, extenzíven kezelt vizes élőhelyeken, dús növényzetű réteken, vízpartokon, kavicsbányákban, ruderális területeken, töltéseken és árkok mentén él. Jól repülő faj, az új élőhelyeket gyorsan benépesíti, ezért mezőgazdasági területeken és kertekben is előfordul.
A hernyó zöld, sötét hátvonallal. Hernyóként telel. Bábja halvány krémszínű vagy világos sárgásbarna, finom szürkésbarna márványozottsággal és apró foltokkal.
Tápnövény(ek): lórom-fajok (Rumex spp.), kígyógyökerű keserűfű (Bistorta officinalis).
Hasonló faj(ok): Lycaena virgaureae, Lycaena alciphron, Lycaena tityrus, Lycaena hippothoe, Lycaena phlaeas, Lycaena thersamon
Mi a különbség?
Megjegyzés: a tűzlepkék határozása nehéz változatosságuk miatt, de felszín és fonák alapján biztosan azonosíthatók, így azok fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.
L. virgaureae ♂
L. dispar rutilus ♂
L. thersamon ♂
L. hippothoe ♀
L. alciphron ♀
L. alciphron ♂
L. dispar rutilus ♀
L. virgaureae ♀
L. thersamon ♀
L. hippothoe ♀
L. alciphron ♀
L. tityrus ♀
L. tityrus ♂
L. tityrus ♀
L. phlaeas
L. phlaeas
L. phlaeas
A hím L. dispar rutilus és L. hippothoe elülső szárnyának felszínén jól látható a sejtvégi folt. A hím L. thersamon és L. hippothoe hátulsó szárnyának felszínén erős sötét behintés látható, ami olykor szürkés-lilás pikkelyeket is tartalmaz.
A hím L. virgaureae és a nőstény L. dispar rutilus elülső szárnyának felszínén a fekete szegély széles. A nőstény L. virgaureae elülső szárnyának felszínén a szegélytérben egy nagy, elmosódott elemekből álló foltsor díszlik, a nőstény L. thersamon esetén ez kisebb és jól elkülönülő foltokból áll. A nőstény L. hippothoe elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag többé-kevésbé látható, ez a L. alciphron nőstényén mindig hiányzik. A nőstény L. tityrus elülső szárnyának felszínén a szegélytérben a narancssárga szalag mindig jól látható, ez a hím esetén hiányzik vagy halványan látszik vagy néhány, redukálódott elemből áll.
A nőstény L. hippothoe és L. alciphron hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag szögletes elemekből áll, barna erek szabdalják fel. A nőstény L. tityrus esetén ez lekerekített foltok képezik, a hímnél pedig mindössze néhány, redukálódott elemből áll vagy hiányzik. A L. phlaeas hátulsó szárnyának felszínén a narancssárga szalag egy nagy folttá olvad össze, nem szabdalják fel barna erek.
A hím L. alciphron elülső szárnyának felszínén lilás-kékes behintés látható (ritka kivételektől eltekintve).
L. dispar rutilus
L. thersamon
L. alciphron
L. hippothoe
L. tityrus
L. phlaeas
L. virgaureae
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a nyíllal jelölt folt vékony, enyhén ívelt. Ez a többi fajnál nem jellemző vagy ha igen, akkor több elemből áll. A L. tityrus hátulsó szárnyának fonákján a középtéri foltcsoportnak van egy negyedik tagja is, a többi fajnál ez a csoport 1-3 foltból áll. Figyelem: olykor ez a 4. folt hiányzik, ilyenkor az elülső szárny foltsorát kell figyelni, ami erősen megtörik, nem alkot ívet!
A L. dispar rutilus hátulsó szárnyának fonákján a szegélytéri narancssárga szalag egységes, ez a L. thersamon esetén különálló, nagy foltokból áll, illetve egy valamivel világosabb narancssárga háttér díszítheti. A L. alciphron esetén ez a szalag jól elkülönülő elemekből áll, a L. hippothoenál pedig valamelyest összefolynak és redukáltak (nem érnek fel a felső szegélyig). A L. phlaeas hátulsó szárnyának fonákján a szegélytérben egy narancssárga, keskeny, fekete kísérő foltok nélküli sáv látható. A L. virgaureae hátulsó szárnyának fonákján jól látható fehér foltok díszlenek.
A L. thersamon elülső szárnyának fonákján a szegélytérben mindig két párhuzamos, fekete foltsor látható, valamint a harmadik foltsor az elülső szegéllyel párhuzamossá válik, legkisebb elemei nagyon közel vannak a szegélyhez.