Maculinea alcon xerophila – szürkés hangyaboglárka 'szárazréti' alak: a hím szárnyainak alapszíne kissé lilába hajló kék, keskeny, fekete szegéllyel. Rojtja szürke. A nőstény szárnyainak felszíne barna, de a tőtér és a középtér kék. Gyakran látszik a sejtvégi folt az elülső szárnyakon és a hátulsó szárnyakon is. A foltsor nem mindig látszik. Mindkét ivar fonákja szürke, a fekete pettyeket szürkésfehér gyűrűk veszik körül.
Maculinea alcon alcon – szürkés hangyaboglárka 'nedvesréti' alak: a hátulsó szárny fonákjának tövében nincsen csillogó, patinás kék behintés. A hím felül kissé lilás árnyalatú ragyogó kék, fekete szegélye mérsékelten széles, a sejtvégi folt többnyire hiányzik. A nőstény sötétbarna vagy barnásfekete, kék behintés rendszerint csak a tőtéren látható. Mindkét szárnyon többé-kevésbé fejlett fekete foltsor húzódik végig, a rojtok piszkosfehérek. A fonák földbarnás szürke, a szemfoltsor mindkét szárnyon éles, fekete, a szegélyfoltsornak csak erőteljes árnyéka látható.

Változékonyság: a nőstény felszíni kék behintésének mérete és intenzitása változhat.

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. A Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő faj.

Méret: M. a. xerophila: 28-36 mm, M. a. alcon: 22-34 mm.

Repülési idő: M. a. xerophila: június-július, M. a. alcon: július-augusztus.

Általános elterjedés: a Pireneusoktól Közép-Ázsiáig elterjedt faj, Európában szigetszerűen sokfelé előfordul. A Brit-szigetekről hiányzik, de Dél-Skandináviában megtalálható.

Magyarországi elterjedés: a ’xerophila’ ökotípus a középhegységek tárnicsokban gazdag, félszáraz gyepeiben, hegyi rétjein elterjedt, az ’alcon’ ökotípus ritkább, ugyanakkor megvan az Alföldön is: a Szatmár-Beregi-síkon, a Kiskunságban, a Mezőföldön és a Kisalföldön. Ezenkívül az Őrségben, a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, a Vértesben, a Cserhát vidékén és a Mátrában él, sokszor csak egy-egy kis kiterjedésű élőhelyen. Az élőhelyek egymástól többnyire elszigeteltek, az egyes populációk általában nem nagyok.

A hernyó vörösesbarna, sötét hátvonallal.

Tápnövény(ek): M. a. xerophila: Szent László-tárnics (Gentiana cruciata), M. a. alcon: kornistárnics (Gentiana pneumonanthe).

Hasonló faj(ok): Maculinea teleius, Maculinea arion, Maculinea nausithous, Jolana iolas

     Mi a különbség?

Maculinea-fajok és a Jolana iolas

×

Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.

M. alcon ♂

M. teleius ♂

M. teleius ♂

M. arion

M. arion

M. arion

J. iolas ♂

M. nausithous ♂

M. teleius ♀

M. alcon ♀

M. alcon ♀

M. teleius ♀

M. nausithous ♀

J. iolas ♀

  A hím M. alcon elülső szárnyának felszínén a sejtvégi fekete folt halványan látszik, illetve a fekete szárnyszegély jól látható. Egyes M. teleius hímek hasonlóak lehetnek, viszont ennél a fajnál erőteljesebb a fekete sejtvégi folt, illetve szélesebb a fekete szegély. A hím J. iolas felszínén nincsen mintázat, a fekete szegély nagyon keskeny.
  A hím M. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a M. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a M. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény M. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A M. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
  A M. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A M. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
  Egyes M. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.

M. alcon

M. teleius

M. nausithous

M. arion

M. arion

J. iolas

  A M. alcon hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsort erősebb árnyékfoltsor kíséri. Ez a M. teleius esetén gyengébben látszik. A M. arion esetén itt dupla fekete foltsor látható, a J. iolasnál pedig mindössze egy-három tagja van (nőstényeken erősebb).
  A M. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
  A M. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A M. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.