Phengaris arion (Linnaeus, 1758)
nagyfoltú hangyaboglárka
Szinonímák: Papilio arion, Maculinea arion, Glaucopsyche arion antesion, Phengaris arion antesion, Glaucopsyche ligurica punctifera, Phengaris ligurica punctifera, Maculinea ligurica punctifera – pontozott azúrkék hangyaboglárka, nagypettyes hangyaboglárka, nagypöttyös hangyaboglárka
Lycaenidae – Boglárkalepkék családja
Phengaris arion arion – nagyfoltú hangyaboglárka 'korai' alak: a hátulsó szárny fonákjának töve csillogó, patinás vagy zöldeskék. Mindkét ivar alapszíne sötétkék, szegélye széles, a foltsor pettyei többnyire megnyúlt foltokká alakultak, majdnem összeérnek a nőstény esetében. A hátulsó szárnyon a pettyek aprók, jól láthatók. A fonák alapszíne szürke. Rajzolatát fekete pettyek alkotják, melyek a nőstényen kiterjedtebbek.
Phengaris arion ligurica – nagyfoltú hangyaboglárka 'kései' alak: a hátulsó szárny fonákjának töve csillogó, patinás vagy zöldeskék. Mindkét ivar alapszíne ragyogó azúrkék, szegélye széles, a foltsor pettyei többnyire tojás alakú foltokká alakultak; a nőstényé nagyobbak. A hátulsó szárnyon a pettyek aprók, jól láthatók. A fonák alapszíne fehér vagy világosszürke. Rajzolatát fekete pettyek alkotják, melyek a nőstényen kiterjedtebbek.
Változékonyság: a felszíni foltok tekintetében igen változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Natura 2000 faj, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő, illetve a Berni Egyezmény hatálya alá tartozó faj.
Méret: 26-38 mm.
Repülési idő: M. a. arion: május-június, M. a. ligurica: június vége-augusztus.
Általános elterjedés: a Pireneusoktól a Csendes-óceánig élő faj, északon a Brit-szigetek, illetve Skandinávia, délen Törökország és a Kaukázus képezi elterjedésének határát.
Magyarországi elterjedés: egykor az Alföld kivételével számos helyen gyűjtötték (a legtöbb adat Budapest környékéről és az Északi-középhegységből származik). Jelenleg a középhegységekben és a dombvidékeken elszórtan élnek populációi, illetve teljesen izoláltan a Beregi-síkon (Kaszonyi-hegy).
A hernyó tompa okkersárga, oldalain lilás.
Tápnövény(ek): M. a. arion: kakukkfű-fajok (Thymus spp.), M. a. ligurica: kakukkfű-fajok (Thymus spp.), közönséges szurokfű (Origanum vulgare).
Hasonló faj(ok): Phengaris teleius, Phengaris nausithous, Jolana iolas, Phengaris alcon
Mi a különbség?
Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.
P. alcon ♂
P. teleius ♂
P. teleius ♂
P. arion
P. arion
P. arion
J. iolas ♂
P. nausithous ♂
P. teleius ♀
P. alcon ♀
P. alcon ♀
P. teleius ♀
P. nausithous ♀
J. iolas ♀
A hím P. alcon elülső szárnyának felszínén a sejtvégi fekete folt halványan látszik, illetve a fekete szárnyszegély jól látható. Egyes P. teleius hímek hasonlóak lehetnek, viszont ennél a fajnál erőteljesebb a fekete sejtvégi folt, illetve szélesebb a fekete szegély. A hím J. iolas felszínén nincsen mintázat, a fekete szegély nagyon keskeny.
A hím P. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a P. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a P. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény P. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A P. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
A P. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A P. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
Egyes P. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.
P. alcon
P. teleius
P. nausithous
P. arion
P. arion
J. iolas
A P. alcon hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsort erősebb árnyékfoltsor kíséri. Ez a P. teleius esetén gyengébben látszik. A P. arion esetén itt dupla fekete foltsor látható, a J. iolasnál pedig mindössze egy-három tagja van (nőstényeken erősebb).
A P. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
A P. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A P. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.