Phengaris arion arion – nagyfoltú hangyaboglárka 'korai' alak: a hátulsó szárny fonákjának töve csillogó, patinás vagy zöldeskék. Mindkét ivar alapszíne sötétkék, szegélye széles, a foltsor pettyei többnyire megnyúlt foltokká alakultak, majdnem összeérnek a nőstény esetében. A hátulsó szárnyon a pettyek aprók, jól láthatók. A fonák alapszíne szürke. Rajzolatát fekete pettyek alkotják, melyek a nőstényen kiterjedtebbek.
Phengaris arion ligurica – nagyfoltú hangyaboglárka 'kései' alak: a hátulsó szárny fonákjának töve csillogó, patinás vagy zöldeskék. Mindkét ivar alapszíne ragyogó azúrkék, szegélye széles, a foltsor pettyei többnyire tojás alakú foltokká alakultak; a nőstényé nagyobbak. A hátulsó szárnyon a pettyek aprók, jól láthatók. A fonák alapszíne fehér vagy világosszürke. Rajzolatát fekete pettyek alkotják, melyek a nőstényen kiterjedtebbek.

Változékonyság: a felszíni foltok tekintetében igen változékony.

Védettség: természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Natura 2000 faj, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő, illetve a Berni Egyezmény hatálya alá tartozó faj.

Méret: 26-38 mm.

Repülési idő: M. a. arion: május-június, M. a. ligurica: június vége-augusztus.

Általános elterjedés: a Pireneusoktól a Csendes-óceánig élő faj, északon a Brit-szigetek, illetve Skandinávia, délen Törökország és a Kaukázus képezi elterjedésének határát.

Magyarországi elterjedés: egykor az Alföld kivételével számos helyen gyűjtötték (a legtöbb adat Budapest környékéről és az Északi-középhegységből származik). Jelenleg a középhegységekben és a dombvidékeken elszórtan élnek populációi, illetve teljesen izoláltan a Beregi-síkon (Kaszonyi-hegy).

A hernyó tompa okkersárga, oldalain lilás.

Tápnövény(ek): M. a. arion: kakukkfű-fajok (Thymus spp.), M. a. ligurica: kakukkfű-fajok (Thymus spp.), közönséges szurokfű (Origanum vulgare).

Hasonló faj(ok): Phengaris teleius, Phengaris nausithous, Jolana iolas, Phengaris alcon

     Mi a különbség?

Maculinea-fajok és a Jolana iolas

×

Megjegyzés: a boglárkalepkék határozása nehéz, de többségük azonosítható a fonák alapján, így annak fotózása vagy megfigyelése ajánlott a pontos határozás érdekében.

P. alcon ♂

P. teleius ♂

P. teleius ♂

P. arion

P. arion

P. arion

J. iolas ♂

P. nausithous ♂

P. teleius ♀

P. alcon ♀

P. alcon ♀

P. teleius ♀

P. nausithous ♀

J. iolas ♀

  A hím P. alcon elülső szárnyának felszínén a sejtvégi fekete folt halványan látszik, illetve a fekete szárnyszegély jól látható. Egyes P. teleius hímek hasonlóak lehetnek, viszont ennél a fajnál erőteljesebb a fekete sejtvégi folt, illetve szélesebb a fekete szegély. A hím J. iolas felszínén nincsen mintázat, a fekete szegély nagyon keskeny.
  A hím P. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a P. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a P. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény P. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A P. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
  A P. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A P. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
  Egyes P. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.

P. alcon

P. teleius

P. nausithous

P. arion

P. arion

J. iolas

  A P. alcon hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsort erősebb árnyékfoltsor kíséri. Ez a P. teleius esetén gyengébben látszik. A P. arion esetén itt dupla fekete foltsor látható, a J. iolasnál pedig mindössze egy-három tagja van (nőstényeken erősebb).
  A P. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
  A P. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A P. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.