A hím P. alcon elülső szárnyának felszínén a sejtvégi fekete folt halványan látszik, illetve a fekete szárnyszegély jól látható. Egyes P. teleius hímek hasonlóak lehetnek, viszont ennél a fajnál erőteljesebb a fekete sejtvégi folt, illetve szélesebb a fekete szegély. A hím J. iolas felszínén nincsen mintázat, a fekete szegély nagyon keskeny.
  A hím P. teleius elülső szárnyának felszínén nagyobb, elnyújtott fekete foltok látszanak, ezek a P. arion esetén jóval nagyobbak (kitöltik az érközöket), a P. nausithous hím esetén pedig kevéssé látszanak, elnyújtottak. A nőstény P. teleius esetén ezek szintén jól látszanak, de a sötét behintés (szegély) nagyon erős, beér a foltokig. A P. alcon nőstényeken a sötét behintés még erősebb, kiterjedtebb, viszont ezeken ha látszik kék behintés, akkor az erek nem feketék.
  A P. alcon nőstények hátulsó szárnyán a fekete behintés vagy teljesen elfedi a kék színt vagy csak a tőtérben érzékelhető némi kék szín. A P. nausithous nőstény szárnyai teljesen barnák. A J. iolas nőstény elülső szárnyán széles a fekete szegély, az erek sötétek és nincsenek a Maculinea-fajokra jellemző foltok.
  Egyes P. teleius nőstényeken a sötét behintés szintén lehet nagyon erős, ilyenkor a hátulsó szárnyakon látszanak fekete foltok. A nőstény J. iolas hátulsó szárnyának felszínén az anális térben néhány fekete pont látható.

  A P. alcon hátulsó szárnyának fonákján a szegélyfoltsort erősebb árnyékfoltsor kíséri. Ez a P. teleius esetén gyengébben látszik. A P. arion esetén itt dupla fekete foltsor látható, a J. iolasnál pedig mindössze egy-három tagja van (nőstényeken erősebb).
  A P. arion és a J. iolas elülső szárnyának fonákján a foltsor elemei egyre nagyobbak a szegélytől nézve.
  A P. alcon elülső szárnyának fonákján a szegélytől nézve a második és harmadik tagja a foltsornak kiugrik, nem követi az ívet, illetve minden folt ugyanakkora. A P. teleius esetén ezek egy finom ívet követnek, illetve egyre nagyobbak a szegélytől nézve.